NAPLÓK: fiaiéi
Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 02:53 Összes olvasás: 11119| 165. | [tulajdonos]: mosolygok | 2024-12-07 22:06 |
Valaki mindig elmegy
amikor a novemberi nap kis fénypászmája végigfut a vörös szobán
a gyermekkor elfeledett színhelyén mi egykor odú mára csak díszlet
aranykori töredék fakóvörös az öregedő vászon ahogy Matisse
utolsó leheletével sóhajtva búcsút int a tiszta színeknek feledve
minden mást mi ecsethez kötné mi újrafestené a vörös szobát
álmai csendben halkuló otthonát
Mondj mesét a lányról te vászon
s az üvegtelen ablakról is a kertbe
látni vibrál minden mégis nyugodt
vagyok ahogy nézem
Valami készül
itt valami jó nem akarom nem tudhatom mi csak nézem látom a mozdulat
szavak nélküli költészetét érzem a tea ízét látom a színek nyers pompáját
vadul nem gondolok semmi másra akár szelíd őzek az árokparton |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
