NAPLÓK: colosseum
Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 04:07 Összes olvasás: 3730| 4. | [tulajdonos]: 1.4 | 2017-09-17 14:09 |
Már majdnem megragadtam a kilincset, de megcsúszott a lábam. Eltűnt a talaj, minimum negyvneötfokos szögben zuhantam lefelé. Felülről ömlött rám a víz, saját sebességemtől levegőt sem kaptam.
– Itt a piros, hol a piros? Mondd meg szépen, melyik pohár alatt rejtőzik a dobókocka?
Csak bámultam, mert a gyerekkori szobámban ültem hétévesen, az asztal túloldalán Herrington néni, aki logikai teszteket végeztetett velem, mint volt matematikatanárnő, erre felhatalmazva érezte magát.
– Ebben – muttatam az egyik sárga pohárra bizonytalanul.
Rekedt kacagás volt a reakció.
– Szóval buta vagy? Nézd csak – emelte fel a poharat Herrington néni, ami alól egy varangyos béka ugrott ki. – Nem találtad el, mert annyi eszed van, mint az apádnak!
Mielőtt a felháborodásomat kifejezhettem volna, Herrington eltűnt, én pedig felemeltem a másik két poharat. Azok alatt is béka ült!
– Átvertél, te gonosz satrafa! – Kiabáltam, és szaladtam, hogy megkeressen a nénémet.
Amint kinyitottam a szobám ajtaját, újra ott találtam magam, Tylerrel. A barátom valahonnan kerített egy széket, elegánsan ült rajta, bőrkabátja csücske a padlót súrolta. Kezében Herrington néni kedvenc kávéscsészéje, a lila virágos.
Tyler két ujja közé csippentette a kévéskanalat, majd kevergetni kezdte a gőzölgő kávét.
– Szedd már össze magad Zane! Ha ilyen lassú maradsz, ebédelnem is majd itt kell. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
