NAPLÓK: Tárlat Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 04:06 Összes olvasás: 2907| 1. | [tulajdonos]: 1 | 2012-11-17 15:53 | Philip Larkin (Fodor András)
Emlékszem, emlékszem
Londonba jövet más útvonalon
megállva egy zord újév-reggelen
néztem, a számjeles hordárcsapat
hogy rohan a peronra és "Nicsak!
Coventry! - szóltam- a szülőhelyem."
Hunyorgón kihajoltam; no vajon,
van-é mitől enyémnek mondhatom,
de jobb és bal se vált el hirtelen.
Csak a biciklik állványa maradt
helyén. Onnét mentünk családosan
nyári vakációkra? ... Szólt a síp,
indultunk. Szemem cipőmre meredt.
Társam mosolygott: "Netán ide tett
a gólya?" Nem, vágtam rá volna, itt
nőttem föl, ám gyerek nem voltam én.
s már minden térképként vetült elém.
A kert, ahol nem töprengtem szelíd
virágnyílásról filozófusan,
vén vaskalap se szólt rám. És íme,
ott volt nekem a nagyszerű család,
kikhez nem mentem, bármi volt bajom,
csupa mell lányok és csupa izom
fiuk, röhejes Ford, a gazdaság,
hol "az lettem, aki". Nézd meg, gyere,
a páfrányt, hol nem reszketve sose
döntöttem, többé nem gyáváskodom;
a lány hanyatt dőlt, "lángolt a világ".
Tízpontos fettel fűzfaversemet
ott nem szedték ki, s az előkelő
polgármester-rokon se hívta fel
apámat, mondván: "Nézzünk oda, ni,
ki hitte róla, hogy ilyet mivel!" -
"Úgy látszik - szólt barátom -, e helyet
pokolra szánod inkább." Meglehet,
- mondtam -, de ebben nem hibás a hely.
"akárhol eshet semmi, valami."
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
