NAPLÓK: Trachea Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 07:03 Összes olvasás: 22752| 3. | [tulajdonos]: 3 | 2003-08-22 16:20 | ma elhagyom a fészket. nem költözöm el, de végképp elhagyom. Veled akarok lenni, Veled mindörökké.
különös érzések támolyognak bennem, mintha kocsmából előráncigált, huzatos fejű kritikusok lennének gondolataim: semmi sem jó és minden jó, minden hallgat és semmi sem csendes. mintha néha a halál járkálna körülöttem, mintha mondtam volna, hogy fejezzétek be a zajongást és inkább énekeljetek helyette
különös, hogy mennyire nem vagyok tisztában azzal sem, ahogyan és amilyen mértékben szeretlek Téged és ragaszkodom hozzád. különös, hogy amikor megkérdezed, hogy ez megéri-e Nekem (éppen benned vagyok, drágám, éppen a csúcs felé, kicsim), akkor nem tudok nem elgondolkodni azon, hogy valóban itt akarok-e lenni
emlékszel. láttuk a filmet mind a ketten: Lucia és szex különös kapcsolatáról. emlékszel: a férfit megbabonázta a szerelem hatalma és csak ebből akart, ebből kért igazán, csak a test gyönyöre érdekelte és szem elől tévesztette saját magát.
én lassan kezdem elveszíteni magamat melletted. lassan eltűnök a világból, mert képtelen vagyok egy maradni melletted. feloldódom és ettől már nem véd meg az oldószerekre szabott természeti törvény.
nem akarhatod, hogy elvesszek, nem akarhatod, hogy olyan legyek, mint te vagy, nem nem nem.
ne akard a halálomat, ne hagyj el, ne oldj fel végleg.
| |
| 2. | [tulajdonos]: 2 | 2003-08-22 15:34 | megfogadtam pár dolgot. szeretném például, ha a naplóm különleges lenne. ha nem csak két emberről szólna, legalábbis nem csak Rólad és Rólam, bár, amióta ismerlek, meglepve tapasztalom, ahogyan merülök, egyre mélyebbre.
ijedten veszem észre azt is, hogy olyan emberek, akik álnevek mögé rejtik nem létező féligazságaikat, W. és K. néven brahiból szólogatnak be és teszik nevetségessé magukat, nos, ezek egyre kevésbé érdekelnek. a pattanások az arcomon inkább érdekelnek, mert azokkal legalább szívesen törődöm.
pedig régen nem voltam ilyen. reagáltam, csúnyán, nevetségessé téve magamat és azokat, akik szeretnek. úgy tűnik, hogy nem csak a világ változik meg körülöttem, ahogyan egyre több gagyi seggel szembesülök a neten, ahogyan egyre több gagyi művészkedővel találkozom, akik "HISZIK" magukról, hogy jól informáltak és költők, MŰVÉSZEK, helyesírási tudorvidorok, hanem én is változom. éppen ezért már nem keresem meg őket. inkább szarok a fejükre.
--------------------------------------------
nem tudom,, mi történt tegnap. miért érzem hetek óta azt, hogy távolodsz, nem tudom, mitől lettem ennyire érzékeny és kiszámíthatatlan és miért akarok távol maradni Tőled.
nem tudom, mi a fene ütött belém akkor, amikor teljes fásultságomban ültem előtted és képtelen voltam megszólalni. nem tudom, hogy ma miért rohantam el, és nem tudom, miért hiszem azt, hogy képtelen vagy elereszteni.
néhány napja úgy mozognak bennem a nedvek, mint valami bogárban. mozdulok és velem mozdulnak, cselekvésem automatikus, félig kényszerű, ösztön-szerű mozdulatokból áll, és nem érzem már, hogy pezsegne a vérem, hogy felforrna, hogy lázas lennék, amikor egymás mellett vagyunk.
szeretkezéseink gyönyörűek, szerelmem él. testem halott, valamit megöltek a világban, képtelen vagyok kiheverni. | |
| 1. | [tulajdonos]: 1 | 2003-08-18 23:31 | soha nem írtam még naplót. soha nem volt szükségem arra, hogy kiírtsam magamból mindazt, amit gondolni merek, hogy legtitkosabb vágyaimat közzétegyem.
mert hát minden titok kiderül egyszer, és nyilvánvalóvá válik, ha valaha, akár egyetlen pillanatra is, fényt kap. mint valami elzárt, saját mocskában fetrengő, szúette ember, ilyenkor úgy harap rá a fényre és felhúzza magát rajta, egészen a felszínig.
ott pedig a jól ismert bájvigyorral tekintget körbe-körbe és ijeszti el a szeretőket, a szeretteket, az erkölcs finom és urias hálójával átszőtt lelkű, formára nevelt embereit.
azért sem írtam naplót, mert nem vagyok képes összefoglalni, hogy mi történt. akár aznap. hihetetlen erősfeszítésembe kerül egyetlen pillanatra is arra fókuszálnom,mi történt adott pillanatban, mikor, kivel, hogyan.
a napló a múltról kell, hogy szóljon. de nálam nincsen múlt, nincsenek közeli emlékek. jelen van és befejezettség. ami fekszik, nyugszik. és álmából nem szabad felébresztenem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
