NAPLÓK: Pálóczi : Káros ideologizálás Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 01:50 Összes olvasás: 86745| 79. | [tulajdonos]: EZEK VANNAK | 2010-11-10 12:54 | Egyszerű:
én
itt
dolgozom.
Nem barátkozni, nem beszélgetni jöttem.
Nem szeretem a civil fecsejt - arra ott vannak a közösségi oldalak, meg az ide barátkozni és beszélgetni járók naplói, üzenő (sőt: üzekedő) falai. Ötvenkét évesen - 30 évnyi szerzői múlttal - tértem vissza 2006-ban a szépirodalomhoz, miután elvégeztem a Magyar Író Akadémiát (ez egy olyan mesterkurzus, amelyik a teljesen kezdőket ösztönzi és/vagy riasztja el az irodalomtól, az "újra kezdőknek" viszont megadja a továbblépés lehetőségét. Igen sokféle íróegyéniség tanít ott, kiderülhet ki minket: hiszen ez "szolgáltatásának" lényege. (Miközben kölcsönösen elhallgatjuk, hogy ő ott azt tanította - pénzért - amit nem lehet tanítani, miközben én úgy tettem, mintha nem tudnám - noha velem született.)
Első verspublikációm az ide is elsőnek föltett Metróvers volt, ami maradandokk lett. Meglepődtem, hogy utolsó verspublikációm - a Szép versek '89 - oldott (szólam nyomatékos, és Walt Whitman hosszú tenger hömpölygésű sorai helyett rövidebb "Balaton hullámverés ritmusú") szabadverseim után miért rímes versek jutnak az eszembe.
Csak és kizárólag, minden körülmények között! (Metróvers, Pornó, Első csók télen, Kávéház éste, Funkcióöröm - a közben föltett rövid szabadversek 25-30 évesek)-
Mi ez a "mókuskerék" az agyamban - ijedtem meg?! A 20 évnyi házasság és házépítő "kényszermunkatábor" okozta?!
Körülbelül egy évembe került, amig - a legnagyobb nehézségek árán - kitudtam ezt a verkli agyműködést verni a fejemből- Így született meg a "Meghalsz, nagyi!".
Ezt tekintem a "Szép versek"-beli publikációm folytatásának, a közben írt rövid szabad versek inkább ujjgyakorlatok
Közben viszont annyi "hordalékkal" találkoztam, az alatt a 20 év alatt amíg nem írtam (leszámítva Melegváltás című, a Magyar napló-ban 2005 januárban megjelent novellámat, illetve 2004-ben a Somogyban publikált Balu-t (novella) és 2001 körül a Poliszban megjelent "A vizit"-et (filmdráma), jelesül a versírás bizonyos írányzata annyira megfelelni akaró lett, hogy úgy éreztem: elfogy körülöttem a fény és a levegő az "újburjánzásban". Ezért fogtam "dzsungelirtáshoz" a saját portám előtt - annak része ez a napló is - , hogy az így keletkező tisztáson elvethessem végre versmagjaimat.
Ez újabb két évembe tellett.
S csak most - néhány rímes újgyakorlat után - érkeztem vissza saját nak érzett stílusomhoz, az Alsónadrágban című verssel. (Örök hála a DSL-vitában névvel és névtelenül résztvevő elfogultaknak és netszadistáknak: "Ellenségeink a mi legjobb barátaink" /Kassák/) Az "Anyasötét" is ennek a hangütésnek a folytatása. A már elkészült - de még pihentetett Szinezet című versem szintén . (Ez egy könyvtári verekedésről szól, csak még pihentetem.)
Ezek vannak. (Már amennyire én "több-kevesebb" ráerőltetéssel (vagy anélkül) meg tudom fogalmazi - a miheztartás végett. )
Aki velem óhajt kommunikálni, az erre a típusú műhelymunkára legyen tekintettel! Nincs időm üresjáratokra. Komment vitáimból is könyv készül " A szerkesztőségi főemlős etológiája" munkacímmel, de a novellát, a prózát, beleértve a filmírást is, itt most hagyjuk.
Ezekben nem tudok engedményt tenni, ha az a munka rovására menne. Ha a hasznára van, akkor igen. Mindent ennek rendelek alá, mert szinte mindenen túl vagyok a nem sürgős véget leszámítva. Minden ismétlődik már. Az életemet lényegében leéltem. Most már le akarom írni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
