NAPLÓK: Szkítia77 Legutóbbi olvasó: 2026-09-12 16:13 Összes olvasás: 20071| 21. | [tulajdonos]: Sir Himballo első esete a Lila | 2011-12-29 15:57 | Bárki, aki ezzel az írással azonosságot érez, keresse a jelenséget a képzeletének szüleményeként, vonatkoztasson el a valóságtól. A többit a Tisztelt Olvasókra bízom.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy önjelölt, költőcskének se nevezhető, ugrándozó amatőr. Egy kapálózó senki, aki csupán szeretett volna valamilyen módon belekerülni az irodalom körforgásába.
Sajnos, senkinek nem sikerült felfedeznie Sir Himballo személyét, aki rengeteg dolgot elkövetett annak érdekében, hogy mégis ismertté váljon a neve.
Balhézott itt-ott, perelt is embereket, vádaskodott és védekezett, természetesen mindezzel csak azt érte el, hogy a világon senkinek nem volt kedve foglalkozni ővele.
Történt egyszer, hogy Sir Himballo-t kihívták egy párbajra, nevezetesen a Lila Fóka nevű, főleg az egyetemisták körében népszerű szórakozóhelyre.
Természetesen a kihívást nem fogadta el, hanem odafutott, inkább kifizette az eredetileg ellenszolgáltatás nélkül bérbe kapott helyet, hogy önálló „költői” estet csináljon azon a napon, azon a helyszínen.
Meghirdette sok internetes és nem internetes oldalon. Többször is. Azt, hogy neki „költői estje” lesz azon a napon a Lila Fóka nevű szórakozóhelyen, menjen mindenki, mert MINDENKIT meghív, aki kíváncsi rá.
Nem sok hozzászólás érkezett eme felhívásaira, gyakorlatilag senki nem reagált erre, de Sir Himballo meggyőződéssel készült az önálló estjére, mert bizonyítani akarta, hogy ő minden kritikát, nevetést, őrajta mulatást, miegymást figyelembe nem véve, akármi is történi, bizony, KÖLTŐ.
Hirdette az egyetemeken, hirdette a Lila Fóka szórakozóhely oldalán, közösségi és irodalmi oldalakon egyaránt. Volt, ahol szinte óránként frissítette, menjenek minél többen, akiket érdekel, akik szeretik az ő költészetét.
Ekkora hírverése régen volt egy „irodalmi” estnek, mint amekkora Sir Himballo önálló szereplésének.
Elérkezett az –általa- várva várt nap.
Természetesen késett. Ezt a „nagyok” így szokták, hiszen elegáns dolog késni egy fél órácskát, ennyi férjen már bele a „hatalmas költő vagyok”-imázsba, Sir Himballo úgy gondolta, neki ennyi simán jár.
Még nem tudhatta, de amikor odaérkezett az egyik hozzátartózója kíséretében, a moderátorán kívül mindössze három személy várt az estjére: egy irodalmi portál főszerkesztője, egy ősellensége, valamint egyetlen civil érdeklődő.
Biztos forrásból tudom – mert azóta jártam a Lila Fóka nevű szórakozóhelyen, ahol aznap ugyanaz a személyzet teljesített szolgálatot, mint amikor Sir Himballo estje zajlott, hogy az est „gazdája” személyesen ment oda minden vendéghez, ezekkel a szavakkal: „ha szeretne igazi irodalmat hallani, várom a színházterembe”.
Nos, egyetlen ember szerette volna az ő „igazi” irodalmát hallani.
Így összesen öt fő volt az érdeklődők körébe sorolható:
- a moderátor
- az ősellenség
- egy véletlen érdeklődő
- egy rokon
- valamint egy irodalmi portál főszerkesztője.
Ez azért elég kínos. Főleg úgy, hogy kétszer bejött a helyi illetékes, hogy „lejárt a kifizetett idő, amit bérelt”, és Sir Himballo még ezzel együtt is képes volt komolyan venni önmagát.
Azt, hogy már aznap este több tízen rajta nevettek, az évtized kudarcaként emlegették a leszereplését, másnap úgy kommentálta, hogy szerinte ez egy sikeres est volt.
Igaz. Valahol tükröt kell tartania az embernek saját maga előtt is.
Öt fő abszolút megfelelő Sir Himballo közönsége gyanánt, mert ennél többen soha nem lesznek kíváncsiak rá.
Nem fordítanak rá se benzinköltséget, se időt, az energiáról nem is beszélve.
Sir Himballo „költői” estje lebőgött, leégett, s ezzel felteheti önmagának is a kérdéseket:
TÉNYLEG nem érdekel senkit az ő „költészete”?
TÉNYLEG nem kíváncsiak rá ennél többen?
TÉNYLEG nem áldoztak az idejükből egyik irodalmi oldal tagjai sem, hogy meghallgassák a „frenetikus” előadását?
DE még a közösségi oldalról az ismerősei sem?
Sajnos, nem.
Mert ennél több embert nem érdekel Sir Himballo, az állandó hisztérikus, a feszültségeket keltő, önjelölt fűzfapoéta.
Nevetség (sőt, inkább közröhej) tárgya lett, a Lila Fóka szórakozóhelyen is csupán elnéző mosollyal emlegették azt a bizonyos napot, amikor megpróbált ismert és közismert lenni.
Nem sikerült neki.
Nem mentek el az emberek, mert nem voltak rá kíváncsiak.
Az öt főből álló közönség összetétele önmagáért beszél.
Ismétlem, ha bárki hasonlóságot vél felfedezni a történetem kapcsán, keresse fel a kezelőorvosát, avagy a gyógyszerészét.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
