NAPLÓK: Segesvári Hortenzia
Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 04:13 Összes olvasás: 22964| 80. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2018-02-11 11:48 |
Elvontak és alantasak
Egyszer olyan helyre megyünk drágám
ahol nem leszünk semmiféle kiseb bségi.
Kátrányba szoríthatnak agymosó olva sztárok,
konc epciós agyelszívók, hiú humanisták
köpnek egymás tenyerébe.
Amikor volt mit mondanunk nagy kár, hogy
nem kiáltottuk el kietlen semmiknek.
Még nem ismertelek és féltem elhagysz.
Elvontak és alantasak születéssel kerülnek a vérbe,
semelyik bátorság nem félelem nélküli.
Tanítható, akinek ígérni tud a nincs. Rabolja a van,
s egyszeriben a leépülés foglalkoztatja, nézi az új
villámcsődületet. A tegnap színházában hatalmába
kerít a megrendezett sors - örökös emlékezés,
különös muszáj megélni többször a történetünk.
Talán elővigyázatosságból találtunk egymásra
kicsit különcök, menekvők, kiket ellök a tömeg.
Akik strandolni sem tudnak - a civilizáció
kijelölt helyén - örökös vízióban. Mocsárból metán -
a színház. Nekünk az együttélés, a közös kazal-évek
viszonyítás. Tarlóhoz az aratnivalót. Pocokhoz a
parlagi sast. Keressük akitől elmehetünk és aki
visszaadja az utolsó utáni esélyt. Repülésből rosszul
közelítő madarak, mind szűkösebb tér, elmarad
a felhajtóerő s körbejárnak cipegető hangyák.
Egyszer olyan helyre megyünk drágám. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
