NAPLÓK: Nő a lámpák mögül
Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 06:57 Összes olvasás: 38638| 6. | [tulajdonos]: Ár-apály | 2007-07-20 11:29 |
Meséltem már magának, milyen nagy szerepe van életemben a víznek. Megnyugtat és megbékélést hoz a lebegés. Képes lennék órákig oldódni a súlytalanságban. Szeretem a természetes vizeket, és tisztelem a tengert. Sokáig azt hittem, semmihez nem hasonlítható a víz alatti csoda, vagy a felszíni nyugodt ringatózás. Ma már tudom, épp ilyen érzés a beteljesülés. Lehet, hogy furcsának tartja párhuzamot vonni a szexualitás, és vízben átélt béke közt.
25 évet életem le egy olyan párkapcsolatban, ahol nem ismerhettem meg az igazi beteljesülést. Azóta függővé váltam. A megtalált szexuális-harmónia tart fogva egy másik kapcsolatban, ahonnan józan fejjel menekülnék. Szenvedély. Hangszer vagyok egy férfi ujjai közt. Szaxofon vagy hegedű, talán. Az elnyújtott orgazmus a lebegés, a testemben táncoló hullámok a szél fodrozta vizet idézik. A fokozódó sóvárgás a part menti sziklák ostroma. A kielégülés a sziklák fölött átcsapó tenger győzelme.
Érzékeim fogva tartják, de lelkem vágyik a léleksimogatásra. Sóvárog maga után. Azt hiszem, ez az igazi csalás, fantáziálok más karjai közt.
Elképzelem, hogy ott sétálok magával reggel a parton. Leguggolunk egy-egy mélyedés mellett. Rácsodálkozunk a parton fogságba esett életre. Langyos szél fodrozza a vizet. Megfogom a kezét. Együtt futunk be a tengerbe. Úszunk és úszunk, majd a lebegés...
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
