NAPLÓK: Nő a lámpák mögül Legutóbbi olvasó: 2025-04-12 04:11 Összes olvasás: 36129| 134. | [tulajdonos]: Csomagolj, és tűnj el innen! | 2012-07-31 18:28 | Bukta(m)
Csaba velem szembe ül le az asztalhoz. Hátrébb tolja a széket, ahogy bal lábát jobb térde fölött keresztbe veti. Vállai előre esnek, állát felém böki, miközben hevesen gesztikulál. Ettől a tartástól háta kissé púposodik. Eszembe jut, ha most egy póznára támasztanám a fejét, a rúd kicsivel a térdkalácsok fölött fúródna át és szegezné a földhöz. Bármennyire is dühös vagyok rá, elvetem ezt a képet. Amúgy is igen billenékenyre sikeredett, hisz ha a fejet a rúdra támasztanám, az áll alatti kis gödör nem lehetne annak nyugvópontja. Inkább gondolkodó pózba igazítom át végtagjait. De ő erről tudomást sem vesz. Mindkét kezére szüksége van. És kávéra is. Sokra. Csinálok kávét, mondom, hogy felállhassak, és már nyúlok a csészékért, kanalakért, majd a szemmagasságban lévő polcról leemelem a nescafét és a cukrot. Háttal állok, mégis tudom, követi minden mozdulatomat. Közben hallom, ahogy matat az asztalon. Töltőért, papírért, dohányért nyúl. Én meg keverem a kávét és azon gondolkodom, hová tehettem a kalapácsot, és merre lehetnek a szögek. Rendbe kell hozni a mosogatószekrényt, mert az éjjel fióknak nézte a medence alatti borítást. Mindkettőt. Megfordulok. Összpontosítok, ahogy a két kávéval az asztalhoz lépek Nem akarom, hogy észrevegye, remeg a kezem. Ő meg csak mosolyog rám. Olyan kölykösen. Kissé jobbra billentett fejjel. Azt hiszi ettől a tekintettől majd minden rendbe jön. De nincs rendben semmi sem. Holnap mennie kell, mert Ákosnak visszajár a szobája, hazudom. Közben nem nézek rá. Ákos csak vasárnap este érkezik meg. Tudom, hogy ezt ő is tudja. Egyszerűen nem akarom a képébe üvölteni, hogy azonnal csomagoljon és tűnj el innen! Barátság ide vagy oda, de amikor jött, arról volt szó, néhány napig maradhat. Most járt le az a néhány nap. A szemébe nézek. Még mindig mosolyog. Arra kér, holnap vigyem át a cuccaival együtt Zitához. Megkönnyebbülve teszem le elé a kávét, és ülök vissza a helyemre.
Néhány héttel később nagyobb társasággal ebédelünk az egyik belvárosi étteremben. Egymás szavába vágva sztorizunk. A Csabás történetnél már mindenki az oldalát fogja. Ekkor szólal meg, dramaturgiailag tökéletes időzítéssel, a velem szemben ülő, addig hallgatag lány. Csaba az éjjel meghalt. Ez csak egy morbid vicc, replikázok azonnal, Tamással, aki nemrégiben közzétette saját halálhírét. Nem vagyok kíváncsi a részletekre, állok fel. Az ajtóból még visszaszólok. Csaba nem halt meg. Tegnap este hívott fel. Hétfőn találkozunk Pesten.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
