NAPLÓK: Mindennapi nyöszörgések Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 02:52 Összes olvasás: 29620| 90. | [tulajdonos]: korrep | 2007-11-15 10:50 | Megint nedves, nyálkás idő. A cipőm beázik.
Egy órát szórakoztam a Soma angol versenyfeladataival; nem értem, mért kell nekem, ha egyszer ő jelentkezett a versenyre. Épp csak a seggét nem töröljük még ki annak a gyereknek. Persze Judit néninek könnyebb így, de hogy a Soma iszonyúan meg fogja ezt szívni, ebben biztos vagyok. Nem lesz Hudit néni, én se, egyedül egyetlen feladatot se tud megoldani. Jön a délután, a házi feladat prodzsekt, Soma ül, lógázza a lábát, várja, hogy rávezessék a helyes megoldásra, pontosabban, hogy megoldják helyette a házit. Ezt csinálják a pénzesebb szülők; kiadják a gyereket délutánra, évekig jár a korrepetálásra, és az anyja majd egyszercsak rájön, hogy a gyerek az égvilágon nem tud semit, nem ért semmit, egyedül képtelen dolgozni.
A Niki se tud értelmezni egyetlenegy feladatot sem, mert ezt mindig megtette más helyette. Ült, és várta, hogy korrepetálják. És lehet próbálkozni, keménykedni, szigorítani, megtanítani értelmezni, de nem, azt nem lehet megtanítani, ha ő nem ért, és érteni akar, egyedül nekiveselkedik, abból lehet valami, a mi délutáni kínlódásunkból semmi.
Mindent meg akarnak adni a gyereküknek, az ő gyerekük nem fog bukdácsolni, csak kell egy tanár, minden délután, és akkor lesznek jó jegyek, versenyen indulhat, egyszóval kiváló egy csemetéje lesz. Lószart. Már bocsánat. Elég rég csinálom ezt ahhoz, hogy lássam, mennyire károsak ezek a rendszeres korrepetálások.
Bár én ebből élek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
