Tokorcsra mentek…
Hejj, de hírös es vót Tokorcs annakidején hajják, mikor még az ecetes kinyér es étek vót a tisztességess embereknek! Merhogy Tokorcson ecetet csánytak, de párja sem vót a tokorcsi ecetnek annyi szent, oan joó vót. Joó gyümőcs termett arrafelé nálluk, aztat ledaráták, levét hordóba tették, éveken keresztül csak ápolgatták, csak gondozgatták, míg végül övegbe tehették aztat a fínom, setét, illatoss tokorcsi ecetet, mivel minden étek jobb vót, mint annakelőtte. Okosok es vótak a tokorcsijak, merhogy úgy kereskettek az ecetvel, hogy egy öveg ecetér egy zsák búzát kaptak. S aztat leőrlették, s aztat megsütték, s aztat megették. Így maratt meg erejük, hogy újabb eceteket érleljenek, hogy gyerekeket nemzzenek, s vigyék tovább az életet. Így van ez normális helyen!
No, eccer meglátta egy kissé bolondos ember, hogy a tokorcsijak búzát kapnak az ecetér. Hejj, menten zakatolni kezdett csökött fejébe a csökött gondolat, háthogy a tokorcsijak búzábul őrlik az ecetet. E még nem lett vóna nagy baj, de ez a nagyokos felszerszámozta a szekerit, telepakkolta búzával, oszt el es indult nagy sebbel lobbal Tokorcsra. Útközbe többeken megállítták, oszt mindnek elmonta, mire es gyött ű reá rengeteg eszivel, s neki mennyi ecettye lészen ebbül a rengeteg búzábul, várják csak meg, ócsón aggya majd tovább.
Hát elért Tokorcsra. Elmonta jövetele okát, hogy hozta a búzáját ecetté őröltetnyi. Mérjék csak meg, mert amennyi a búza, annyi ecetet akar cserébe! No, alaposon szemberöhögték a tokorcsijak, de azér bémutatták néki a munkájokat, a hordókot, a gyümőccsököt, s nagynehezen el es hitte végre nékik, hogy a búzábul liszt lészen, s abbul meg tokorcsi, s nem ecet. Azér attak néki a szokásos tarifával ecetet es, tizenöt zsák, tizenöt öveg, hát nem panaszkodhatott, bécsapva nem vót.
No, hazaért a mi emberünk, hát kérdik tülle, mi vót Tokorcson, hogy őrlik a búzát ecetté, he? Szégyelte bevallani a felsülését, hát azt monta, hogy gyenge vót a búzája, azért csak ennyi az ecettermés, e meg nem eladó. Hittek es neki, nem es, de az bizonyos, hogy azóta mongyák tréfásan a magyarok, ha valakiket rajtuk keresnek, hogy:
„Tokorcsra mentek ecetet őrölni.” |
