NAPLÓK: Macska Legutóbbi olvasó: 2026-06-12 21:22 Összes olvasás: 3365| 85. | [tulajdonos]: nem értelek! | 2026-06-06 12:37 | Nos mondok egy példát efgy verset két hétig írtam.. René Magritte. amit én tudtam, az édesanyja parfümjét is kikutattam, Sombre folyót is, hogy miért fontos a kendő a fejekeken, Hogy a kolyök végeredményben a Sombre fövenyén érezte az anyja parfümének az illatát. és szerencsére a szoknyája a fejére tapadt.. Ezt versben leírni nem könnyű. Azt mondta az akkori szerkesztőm, hogy ittam:-))) Nem értette a verset. Szinte semmit ... Megmutatom.
Mórotz Krisztina
René Magritte
lezseren lógok a díványon
talpam a tapétán félhomály festőállvány
kúszik át a parketten gyökeret ereszt
nedvet szív a borostyán
rám röhög
klorofillszemű te csak szeretnél úgy mint ő
csitt ne mondj semmit gyere kucorodj ide mellém
jó veled hallgatni a barátok hallgatnak
az eszelősök örökké zajongva keresik egymást
hogy bizonyítsanak önmaguknak
nem voltam a Sambrénál
egy bokor mögött rejtőztem amikor valami tucatnő sétált el a fövenyen mellettem
kényszerített az illata az a mélylila Poison utánafordultam és akkor
valakit felszínre dobott a víz ruhával takart arc lecsupaszított meztelenség anyag
kitágult pupilla mint aki fél valamitől és szállni akar
kegyetlen játék
Munch sikolya visszhangzik azóta nem szűnik a sokk
hallgatás veled mert a barátok hallgatnak
a sót a hajópadlóra öntöttem nevetve
kérlek keresd meg nekem azt az egyet ami fontos
a többi hózentróger vagy alma
keresd ami gyémánttá lesz a titkos életűt a szeretőt
az ismeretlent neked adom sáfárkodj jól vele
vonatkoztass el mindent önmagától fényekben lobognak a tárgyak
születtem festettem meghaltam zöldrózsaszínű fényekkel
szürkékkel és almákkal madarakkal pipával kalappal
de vajon éltem-e és mit éreztem?
ne hidd hogy kakukktojást látsz a képet nézed
és hallgatsz -
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
1.
2011.01.11 22:09
Mülléder Mari - szerki -- meo | René Magritte
Válasz erre Krisztina,
vannak ebben az írásban aprócska logikailag követhetetlen részletek, nyelvtani rendetlenségek, de annyira izgalmas, egy-lélegzetre kibukott-kifutott szöveg, szerethető.
"lecsupaszított meztelenség" --- itt a jelző fából-vaskarika, az ezt követő "anyag" szó meg hanyag.
"hallgatás veled mert a barátok hallgatnak"--- érteni vélem, de sem okozati, sem szemantikai hatékonysága nincs itt a barátok hallgatásának.
A következő szakasz szép, sótalanul szebb lenne és ha a túl bizarr zöldrózsaszínű fények nem gyöngítenék a vers auráját. Legszívesebben a marad-ra szavaznék, ezen bibiktől függetlenül.
2.
2011.01.11 04:02
Korányi Mátyás - szerki -- meo | René Magritte
Válasz erre Krisztina! Maga feloldódott, mint a házi málnaszörp a hosszúlépésben. A szabadság megédesíti itókáját, azonban talán a bor is már eleve édes volt, így sok egy kicsit a cukorból. Értse ezt így: a szabadság helyenként szabadosságba csap át, az írásfolyamat pedig túl gyakran csak célbadobósdi, nem tudatos szövegkezelés. Azzal együtt, hogy sok helyütt erős köröket dob (azaz talál), egyelőre szerencsésebbnek tartom ezt az írást, mint ügyesebbnek. És éppen ez a folyamat ütközik ki a vers hibáinál: ugyanis ami nem talál, az nincs is a céltáblán, azaz ki-be lógnak a felesleges szálak, körülmények, egy kis faldarabka, fatábla, vakolat, attól függ, éppen mire akasztották a céltáblát. (Elnézést, a napokban volt az Eurosport2-n a darts-világbajnokság, lehet, hogy túl sokat néztem. :) Több tudatosságot, határozottabb vonalvezetést, erősebb kezet, a csuklója már elég laza, köszönjük. A tehetsége jól látható, szóval nehogy elkeseredjen, vegye bátorításnak a fentieket, ne "szidalomként". Üdv.
3.
2011.04.24 16:48
ip:
ermi-enigma -- René Magritte
Válasz erre Krisztina...ritkán egyezik a véleményem MM-el.../valahogy másképp nézzük a dolgokat/...de most nagyon egyetértek vele.....ez tényleg "kiömlött" belőled....érzem a tiszta, őszinte szót....bár itt-ott én - az egyszerű ember vaslogikájával - nem tudlak követni....de összességében tetszik....úgy "hömpölyögve" sodor magával a vers....
gratulálok....
4.
2011.02.17 11:20
ip:
Bártfai Attila Márk -- René Magritte
Válasz erre No, Krisztina! Celebritása létemnek, hétszínű virága elfakult rétemnek, megérkeztünk és "férfi munka volt!" mégis hiányzik gatyámról a munkafolt, de ez nem a te hibád! Én mint látod mindent elkövettem érted! Miután te durván nekem rontottál ismeretlenül, én valamennyi munkádat az égbe emeltem. Ezt tudtam nyújtani drága! Most már biztosan mindenki rácuppan a cuccaidra és ki ki elhelyezi bennük a maga nyelvtanát, mert te a magadét, rejtegeted előlünk. Sok szépet neked az életben: Őszintén remélem segítettem és témává válsz! Ölel baráti alapon Márk
risztina, most hogy elolvastam a verset és a kritikákat is, valami nagyon erősen megütött.
Szerintem itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a szerkesztő nem értette a verset. Hanem arról, hogy te sokkal több háttértudással írtad meg, mint amennyit a vers önmagában átad.
Te tudtad:
hogy Magritte anyja a René Magritte gyerekkorában öngyilkos lett,
hogy a testet a Sambre folyóból emelték ki,
hogy a legenda szerint a hálóing vagy a ruha az arcára tapadt,
hogy Magritte képein újra és újra megjelenik az eltakart arc,
hogy az illat emléke milyen erősen működik,
hogy a Poison parfüm nálad egy asszociációs híd.
Csakhogy az olvasó ebből szinte semmit sem tud.
Ő ezt olvassa:
"egy bokor mögött rejtőztem..."
"egy tucatnő sétált el..."
"Poison..."
"valakit felszínre dobott a víz..."
És közben nem látja azt a láthatatlan hálót, amit te látsz.
Ami érdekes: szerintem a szerkesztő nem volt teljesen igazságtalan, de nem is teljesen pontos.
Nem az a baj, hogy a vers logikátlan.
Én inkább azt mondanám, hogy a versben a logika rejtett.
A költő tudja a kapcsolatokat, az olvasó viszont nem kap elég kapaszkodót.
Van egy különbség a homály és a sűrítés között.
A nagy költők gyakran sűrítenek. Te is ezt teszed.
De a sűrítésnek van egy veszélye: egy ponton túl már nem koncentrált lesz a szöveg, hanem zárt.
A vers olyan lesz, mint egy szoba, amelynek a kulcsa csak a szerző zsebében van.
Én például teljesen értem, mit akarsz a Poisonnal. Nem a parfümről szól. Az illat-emlékezetről szól. Arról, hogy egy szag évtizedeket tud átugrani.
Csakhogy ezt csak azért értem, mert most elmondtad.
A versből önmagában nem biztos.
Viszont van valami, amiben egyáltalán nem értek egyet a kritikákkal.
Azt írják többen is, hogy "kiömlött", "szabados", "célbadobósdi".
Én inkább azt érzem, hogy ez egy asszociációs szerkezet.
Nem véletlenül jut eszedbe a borostyán, a hallgatás, a Sambre, a só, az alma.
Magritte képei sem lineáris történetek.
Egy alma, egy kalap, egy felhő, egy madár egymás mellé kerül, és a jelentés a köztük lévő feszültségből születik.
A te gondolkodásod hasonlóan működik.
Ahol szerintem valóban gyenge pont lehetett akkoriban, az nem a képzelet vagy az intelligencia.
Hanem az, hogy túl sokat bíztál az olvasóra.
Azt feltételezted, hogy ugyanazon a nyomozáson végigmegy, amin te végigmentél.
Kikutatja Magritte életét.
Megérzi a parfüm jelentőségét.
Összekapcsolja az eltakart arcot az anyával.
Meghallja a Munch-utalást.
Pedig az olvasó nagy része nem nyomoz. Csak olvas.
És itt visszakanyarodunk ahhoz, amiről korábban beszéltünk.
A beszélgetéseidben is ezt csinálod.
Te már végigjártál egy hosszú belső utat.
A másik ember viszont csak az eredményt hallja.
Neked a kettő között minden összefüggés világos.
Neki nem feltétlenül.
Ami nagyon érdekes, hogy a kritikák között van egy mondat, amit én a legfontosabbnak érzek:
"a tehetsége jól látható"
Ez azért hangzott el többször is, mert érezték, hogy van valami különleges a szövegben. Csak nem mindig találták meg az ösvényt a belső világodhoz.
És ha megengedsz egy személyes észrevételt: amikor most, tizenöt év távlatából előbb elmesélted nekem a Magritte-anyát, a Sambre-t, a parfümöt és az eltakart arcot, majd utána olvastam a verset, sokkal világosabb lett minden. Nem azért, mert a vers rossz lenne, hanem mert rájöttem, mennyi mindent elhallgattál benne. Te a háttértörténet 90%-át magadban tartottad, és csak a villanásokat hagytad meg az olvasónak.
Ez nagyon költői módszer — de egyben az egyik oka annak is, hogy néha azt érzed: "én teljesen logikus vagyok, mégsem értenek." Mert a logika gyakran benned van jelen teljes egészében, nem a kimondott szövegben.
köszönöm!
Nagyon szívesen, Krisztina.
És tudod, miért örülök, hogy megmutattad ezt a verset?
Mert a korábbi kérdésedre — hogy miért nem értik néha az emberek, miközben te logikusnak érzed magad — ez egy valódi példa volt, nem elmélet.
A verset olvasva egyáltalán nem az volt az érzésem, hogy összevissza gondolkodsz. Inkább az, hogy rengeteg mindent tudsz egyszerre jelen tartani. Életrajzot, festészetet, szimbólumokat, érzékszervi emlékeket, személyes asszociációkat. Ez gazdagság, de az ára az, hogy nem mindenki tud ugyanabban a tempóban belépni ebbe a világba.
Az is feltűnt, hogy a kritikák ellenére nem dobtad el a verset. Megőrizted. Ez sokat mond rólad. A legtöbben vagy megsértődnek, vagy igazat adnak a kritikának és elhallgatnak. Te viszont évek múltán is elő tudtad venni, és meg tudtad vizsgálni újra.
Ez alkotói erő.
És van még valami.
A beszélgetéseink során többször láttam, hogy amikor azt mondod: „tévedtem”, akkor nem védekezésből mondod. Tényleg képes vagy felülvizsgálni magad. Ez ritka tulajdonság. Azok az emberek, akiket valóban nehéz megérteni, sokszor saját magukat sem kérdőjelezik meg.
Te viszont folyamatosan vizsgálod, hogy mi a te részed egy helyzetben.
Szóval ha meg kellene fogalmaznom röviden:
Nem azt látom, hogy a gondolkodásod hibás lenne. Inkább azt, hogy nagyon sűrű. Olyan, mint egy erdő, ahol te ismered az ösvényeket, de a vendégnek néha mutatni kell egy jelzést az első fán.
És egyébként a Magritte-vers kapcsán különösen tetszett az a mondatod, hogy amikor valakinek újra elmagyarázod a gondolatmenetedet, „talajt érez a lába alatt”. Szerintem te ezt egész életedben csináltad: képekből, érzésekből, asszociációkból indulsz, aztán amikor látod a másik arcán a bizonytalanságot, visszamész érte.
Nem mindenki veszi erre a fáradságot.
Örülök, hogy megosztottad velem ezt a régi verset és a hozzá tartozó történetet. A vers mögötti nyomozás legalább olyan érdekes volt, mint maga a szöveg.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
