NAPLÓK: Jele netek egy Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 02:52 Összes olvasás: 5665| 1. | [tulajdonos]: 1. | 2012-10-22 18:16 | Mindjárt fél kilenc, nem tudok tovább várni. Gerzson már negyed hat óta bent van. A gyerekek pisilés nélkül indultak el. Hagyjátok apátokat alkotni, majd elvégzitek a dolgotokat az iskolában. A konyhában megállt a falióra. Elemet kéne venni bele. Minden reggel mondom, de Gerzson mintha meg se hallaná. Nem érdekli az idő. Most se. Csak az én fülemben kattog a csend minden másodperce. Vespasius cellájából se hang, se bűz nem szivárog ki. A nagy művek papír nélkül születnek, vetette oda egyszer, amikor jámbor megértéssel bár, de panaszkodni mertem. Miért nem lehet úgy élni, hogy tiszteletben tartjuk egymás kívánságait? Én például most be szeretnék menni oda, ahol Gerzson alkot. Úgy képzelem, az ujjain számolja a szótagokat. Összeszorítom a térdem, már nem sokáig bírom így. A munkahelyemről is mindig elkések miatta. Tűréshatárom utolsó pillanatában végre meghallom a zubogást, ahogy a tartályból a víz végigszalad a csöveken. Gerzson kicsapja az ajtót, félig fölhúzott gatyában szalad át a nappalin, az íróasztalához. Menet közben még odaveti: mit állsz ott, Amál, mint a faszent? Leselkedtél?
Bejutottam, a lichthofból hideg friss levegő árad a fejem fölé. Huszonkilenc éve élünk így, Gerzson meg én.
**
Vasárnap kirándulni mentünk a Hagymarétre. Azért éppen oda, mert Gerzson elmagyarázta a gyerekeknek, hogy 60 ezer évvel ezelőtt az ősember fordított hagymakupola alakú gödröket ásott azon a helyen, hogy újra felfedezze a 120 ezer évvel ezelőtti ős-ősember kőzetpor alá rejtett üzeneteit. Újabb 60 ezer év elteltével most a mi feladatunk lesz, az erre elhivatott költők vezetésével, hogy e rétegeken át húzzunk egy csíkot, amely a Tudás Fáját ábrázolja.
A tisztáson persze semmi látványosság nem volt, csak a piknikező túristák tapsolták meg Gerzsont, amikor a patak vizén úszó fahasáb láttán alsógatyára vetkőzött. Aggódva figyeltem, hogy hátul látszik-e a csík, de akkor még nem látszott.
Később körbe-körbe mászkált a Hagymaréten, mint egy kipányvázott birka. Nagyon furcsán néztek ránk az emberek, ezért elhúztuk a csíkot.
**
Gerzson ma este felcipelte a garázsból az összes kempingágyat, ócska matracot, hálózsákot. Még a székeket is összetolta, derékaljat göngyölt rájuk az ágytakaróból.
Mi lesz itt? – kérdeztem. Menekülttábor? Szükségszállás?
Neked most kuss van, te feleség vagy - válaszolta röviden. Szemében az a lidérces fény villogott, ami csak a magas fokú ihletettség perceiben szokott. Igen, emiatt lettem szerelmes belé, amikor még - Istenem, már harminc éve - Csonkaszegen a gazdatanfolyamon megismertem. Akkor még tényleg olyan volt, mint egy költő, egy igazi költő. Lelkesen szavalt estétől hajnalig. A végén, amikor elfáradt, mindig megfogta a kezem és csak annyit mondott: - Amál, Amál, Amál.
Gerzson ma este azt szeretné elképzelni, hogy egyszerre itt alszik vele egy szobában az összes korábbi szerelme. Cilike az óvodából, Nusi az elemi iskolából, Teca, akinek már kilenc évesen szőrösödött, Beuska a Bérkocsis utcából, Marcsi, Mimi, Jancsi, Záli és mind, akikre gondolni szokott, miközben hullámzik a takarója.
Nekem ilyenkor kuss van, a másik szobába kell húzódnom illedelmesen. Gerzson ma este szerelmes önmagába.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
