NAPLÓK: Készül az album Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 05:27 Összes olvasás: 79322| 285. | [tulajdonos]: Készül az album | 2025-09-27 08:28 | És mégis egyedül
Egykor sokat jelentett nekem az a gyerekes rajz egy képzeletbeli őserdőről.
Ma már varázstalanítom, illetve ki tudja, gyakran gondolok rá, mint életem szimbólumára. Még ma is megfejtésre vár.
Nosztalgikus, elégikus, melankólikus érzésekkel nézegetem, s ha néha egy-egy pillanatra bevillan a tisztánlátás töredéke, na, az szomorú. Szomorúságot okoz a megfejtés legkisebb jele, ha ezzel lezárnám és vége. Az a jel a veszteség jele lenne. Nem csak időbeli a távolság, térbeli is, egy kontinens süllyed el az eszmélés elsöprő erejétől. Ezt érezném. Mindezen túl persze csak egyszerű, tömör tündérmese egy képben a halhatatlanság ígéretével.
Egykor gyerekes örömmel rajzoltam valakinek, ma már nem tenném, hogyan is lehetne ajánlást írni egy balladához?
Úgy képzeltem egyedül lép be a fülledt lápvidékbe, vadaktól hemzsegő mmocsárba. Vijjogó majmok, repüiő kutyák sokasága ugrál a lombkorona szinten. A fák összezárnak, kidőlnek, gyökereikkel így is kapaszkodnak. Ha találna egy tisztást ott futásnak eredne, el innen! Hétmérföldes csizmában rohanna, csak úgy zúg a szél a füle mellett.
Úgy képzeltem én is egyedül nyitok kaput ebbe a világba, amely egzotikummal kecsegtet. Élénk színű papagájok, kolibrik, tukánok, paradicsom madarak rejtőszíneikkel pompáznak a csodás virágok mellett. Hangjuk rémséges, gyönyörű, sejtelmes az őserdő félhomályában. Ma végtelen csönd van benne. A beton falon belül. Két méter magas fallal körbe kerítettem, egyetlen tisztázó gondolat se szökjön ki innen. A kinti szétszórt káoszba. Ott tört, topis alakok rójják az utakat. Nyitom a kaput és mégis egyedül. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
