NAPLÓK: Kilátástalanul
Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 02:54 Összes olvasás: 24819| 1. | [tulajdonos]: itt, a küszöbön | 2007-10-04 21:20 |
| Nem igazán tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy kilátástalanul érzem magam. Szerelemvesztetten nem tudom elképzelni, mi értelme lenne az életnek, bár lehet, hogy csak kishitű vagyok. Minden más puszta önfenntartó funkció. Lassan fél éve már, hogy cserben hagyott a barátom. Egyszer még mondtam is neki, hogy elárult. Persze neki nem tetszett ez a kifejezés, de én megcsalatva és elárulva érzem magam. És most, hogy végre találtam valakit, akibe újra képes lennék befektetni a bizalmam, persze hogy nem kellek neki. Milyen vicces, pont azt nem érdeklem, aki ki tudna már végre rángatni ebből a depiből. Lehet, hogy nem vagyok teljesen becsületes, mert ennyire számítok egy másik ember segítségére, de ez van. Most pedig szenvedek, mint egy rihes kutya. Lassan kezdem azt hinni, hogy megérdemlem. De ez tényleg odavág, mert az előző kapcsolatomat sokak elől elhallgattam, most pedig már tapasztalhatom is, milyen az, ha nem lehetek együtt valakivel, akit szeretek. Mert ez a helyzet. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan meg tudok valakit szeretni. Nem tudom, hogy ez áldás vagy verés. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
