NAPLÓK: Kalszang Pencog Legutóbbi olvasó: 2026-07-25 12:54 Összes olvasás: 13878| 10. | [tulajdonos]: Ginsberg&trungpa | 2011-10-10 16:56 | | http://www.youtube.com/watch?v=vYTEskqkGkg | |
| 9. | [tulajdonos]: Fehér Mahakala | 2011-10-10 16:53 | A legkedvesebb haragvó-m:D
http://dharmagallery.blogspot.com/2009/07/white-mahakala.html | |
| 8. | [tulajdonos]: elszakadás a 4 ragaszkodástól | 2011-10-10 16:45 | Árja Mandzsusrí
Zsenpa Zsidel
"Ezen élethez, ha ragaszkodsz,
Nem vagy vallásos ember.
A létezés világához, ha ragaszkodsz,
Nincs benned lemondás.
Saját célodhoz, ha ragaszkodsz,
Nincs meg benned a megvilágosodás gondolata.
A ragaszkodás, ha felkél,
Nincs birtokodban a szemlélet " | |
| 7. | [tulajdonos]: Ginsberg & Trungpa | 2011-10-09 13:20 | "New Yorkban egészen véletlenül került sor egy nagyon fontos találkozásra: megismertük Allen Ginsberget, a költőt. Allen éppen idős, beteg édesapjával volt, és megpróbált leinteni egy taxit - történetesen ugyanazt a kocsit, amit mi is szerettünk volna megállítani. Nem egyedül voltunk, azt hiszem, Richard Arthure kísért minket. Richard bemutatott minket Allennek. Amikor megtudta, hogy ki valójában Rinpocse, Allenn anydzsaliba tette össze a kezét (a kéz a szív előtt a tiszteletet és a hódolatot fejezi ki), meghajolt és azt mondta: -OM VADZSRA GURU PADMA SZIDDHI HUM! - Ez nem más mint Padmaszambhava mantrája; ezekkel a szótagokkal szokták megidézni a nagy mester leglényegesebb erőit.
Elhatároztuk, hogy megosztozunk a taxin. Miután kitettük Allen apját, elmentünk Allen lakására. Allen és Rinpocse órákon keresztül beszélgetett a költészetről, a buddhizmusról, a politikáról, a szexről - szóval mindenről. Azon az éjjelen együtt írtak verset. Így kezdődött ez a mély dharma- és költői barátság. Később, amikor már jobban ismerték egymást, Allen megkérdezte Rinpicsét, mit gondolt akkor, amikor Padmaszambhava mantrájával üdvözölte. Rinpocse elmondta neki, azon tűnődött, vajon érti-e egyáltalán, mit mond."
Diana J. Mukpo: Életem Csögyam Trungpával
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6. | Mórotz Krisztina: keresek neked szépet | 2011-10-07 21:53 | Po Csü-Ji (Weöres Sándor)
Emlékezés aranyharangra
"Bús roncs vagyok, beteg és negyvenéves,
ő három volt s ártatlan, kedves-édes.
Nem is fiú, de több a semminél,
kislányka, aki csókol, gőgicsél.
Egy nap pedig eltűnt a semmiségbe,
árny lett belőle aki ragyogott.
Oly furcsa szókat suttogott szegényke
halálos ágyán, mert már gagyogott.
Azóta érzem, hogy vérünk s a testünk
a föld felé húz és rabláncba estünk.
Végül derülten néztem őt, ki megholt,
azt mondogatva, hogy a multban sem volt.
Három tavasz, tél múlt így csendesebben,
már azt hittem, feledni is tudom
s ma reggel vér fakadt a régi sebben:
öreg dadáját láttam az uton." | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5. | Mórotz Krisztina: szonett | 2011-09-26 18:11 | köszönöm szépen John Keats szonettjét! szép nyugodt
képek, benne a madármotívummal. ilyenkor sóhajtok fel, szép pillanat. | |
| 4. | [tulajdonos]: Tára | 2011-09-26 15:58 | Tára rövid köszöntése
-a 21-szeres himnusz alapján-
Üdvöz-legyél Tára! Smaragdragyogású,
Villámtekintetű, erdőkacagású!
Ki annak a lótusznak porzóiból születtél,
Mely a három világ Urának könnyeiből nőtt!
Ruganyos és hősies! Dobbantásod mennydörgés!
Szabadító Buddha Anya! Üdvözlégy!
OM TARE TUTTARE TURE SVAHA
Üdvöz-legyél Tára! Holdfényragyogású,
Éber-tekintetű, álommosolygású!
Ki annak a lótusznak porzóiból születtél,
Mely a három világ Urának könnyeiből nőtt!
Lét-tisztító, békítő, egészséggel ékítő!
Szabadító Buddha Anya! Üdvözlégy!
OM TARE TUTTARE TURE MAMA AJU PUNE DJANA PUTRIN KURU SVAHA
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 3. | kp: azúr | 2011-09-26 15:33 | Minthogy oly, fontos neked a kék, mondhatni az úr feletted azúr! És bizonyítván, hogy keleten és nyugaton is érvényes a bizonyítvány, íme:
John Keats : Szonett a szabadban
Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég,
oly édes annak, hogyha belelát
a mennybe s oda lehel egy imát,
hol telt mosollyal kék szinű az ég.
A szíve boldogabb lehet-e még,
mint ha hullámzó réteket talált
s olvas, gyepágyon nyujtva derekát,
egy szerelemtől epedő regét.
Ha este otthonába tér, a fül
még sejti a madár dalát, a szem
még rejti a kék, tág eget s örül.
S ő búsul, hogy a nap oly sebesen
száll, mint a tiszta űrön át röpül
egy angyal könnye, hullva csöndesen.
Vas István fordítása | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2. | Mórotz Krisztina: Köztes lét imája | 2011-09-26 15:06 | | Még többször elolvasom az imát Kalszang Pencog. Beszélgetésünk után értettem meg még pár dolgot. Érteni vélem, dehogy értett a tudat mindent. Imád, a köztes lét imája nagyon fontos nekem! Köszönöm! néhol felnevettem... :) és tudod hogy ezt is lehet.... tényleg ott a szabadság minden mondatban és a kék. Tovább nem beszélek | |
| 1. | [tulajdonos]: ima | 2011-09-24 02:04 | A köztes lét imája
Az élet köztes létében, e pillanat örök jelenében,
Nem ismerjük saját tudatunkat, s balga valónkkal játszunk.
Oh, nem emlékszünk a mulandóságra, az élő halálra;
Csak a bizonytalan élet céltalanságát űzzük-üldözzük!
Gúzsba köt bennünket a születés, öregség betegség és halál kötele, a végtelen kígyó.
Midőn a test káprázata szembesül majd a végső betegséggel,
Bár szabadulnék a ragadozó ragaszkodástól, mely anyag és tudat tárgyaihoz kötözte,
Szabadságtól is szabad árvaságom menedékét!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság s rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!
A halálközeli búcsú közös köztes létében,
Bár szeretteink és rokonaink siratnak minket s magukat,
Egyedül indulunk az útra, s nem kísérhetnek az ismerősök az ismeretlenbe.
Nincs módszer és varázslat meghosszabbítani az életet.
Mikor e senki teste az öt elem mágiájába olvad;
Ó, Mester, együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!
Mikor a föld valósága a víz káprázatába olvad,
Mind tapasztaljuk, hogy a gyarló test magába omlik,
És füstből kelnek-bomlanak a drága délibábok.
Mikor a sárga fény, mely magunk magva megjelenik,
Ismerjem fel az eredet nélküli világosság isteni testét!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!
Mikor a víz valósága a tűz káprázatába olvad,
A test elsápad, s kiszáradt nyelvvel szomjazunk.
Áradó vízről van látomásunk; zivatar.
Mikor a víz tisztasága kék fényként fölkél,
Ismerjem fel a beteljesült gyönyör isteni testét.
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!
Mikor a tűz valósága a levegő káprázatába olvad,
A test fázni kezd, és a csatornák nem tarthatók tovább.
Szentjánosbogarak sziporkáznak látomásunkban.
Mikor a vörös fény fölragyog; vágyak pírja,
Ismerjem fel az oszthatatlan isteni testet, mely tárgyat vesztett!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!
Mikor a levegő valósága a tér-tudatosság káprázatába olvad,
A lélegzet megáll, s a szem fennakad.
Víziónk vajmécsesek ellobbanását mutatja.
Mikor a zöld fény mindent eláraszt,
Ismerjem fel a gazdag erény isteni testét amint táncát lejti!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét és a gyermek tudatosságát!
Mikor a tér-tudatosság minden káprázat üres alapjába olvad,
A belső érzékszervek és külső tárgyaik megszűnnek.
Azután fölkél a felhőtlen ég roppant víziója.
Mikor a bardó tiszta fénye az itt és mostból eljő,
Ismerjem fel a minden vízión Átragyogót, az Elválaszthatatlant!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!
Mikor a hat tudatosság és hatféle tárgyuk a szívbe olvad,
Sötétség kél fel, és a zubogó véreső vértavat dagaszt.
Nagy hang támad, robajló, s a fény nyers valósága ragyogva beborít.
Értsem meg, hogy minden jelenség, történés és alap, csupán káprázat!
Valósítsam meg a magátlan, öneredő, nem született tudatosságot!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!
Midőn a tudatosság árván marad, támasz és eszencia nélkül,
A köztes lét hatalmas királyának, a halál urának félelmes alakja eljő,
Dörgő hangok robaja, fények villámló káprázata és hullámok örvényei reszketnek.
Áldj meg Mester, hogy megszabaduljak a köztes létek köztes létéből!
A nem keletkezettről felismervén, hogy elválaszthatatlan a keletkezettől,
S hogy mindez soha sem különbözik tőlünk, s hogy ez a végső természet!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!
Áldj meg, hogy minden látomást játéknak ismerjek fel!
Áldj meg, hogy elvágjam az alacsonyabb létbirodalmakban születés lehetőségét!
Áldj meg, hogy felismerjem a három idő egyetlen lényegiségét!
Áldj meg, hogy elérjem a Buddha három testét; a Törvényt, az Energiát, és a Látszatot!
Áldj meg, hogy elérjem az öt bölcsességet, az öt család gyermeke had' legyek magam is!
Áldj meg, hogy számtalan lénynek segítsek!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
