NAPLÓK: KUTYAMELEG Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 05:42 Összes olvasás: 10115| 21. | [tulajdonos]: A cirkusz | 2017-04-21 17:17 | Este a Stephen King regény alapján készült Állattemetőt nézik meg, amiben egy macska veszélyes zombivá változik.
- Gagyi, de elmegy vele két óra, míg elálmosodunk! – ásítja Magdi.
Márk hallgat. Már a másnapon jár az esze. Hogy miképp cselezze ki barátnőjét. Cirkuszba akar menni, egyedül, mert Magdi szerint állatkínzás, ami ott folyik. Ő ebben nem hisz, greenpeaces túlkapásnak tartja. Úgyis koncertje lesz, esetleg rossz közérzetre hivatkozva otthon marad.
A kutyát nem bírná lelkiismeret-furdalás nélkül magára hagyni, ezért úgy dönt, magával viszi. Olyan kicsi, hogy elfér egy kézitáskában. A sátorban már kezdés előtt fél órával teltház van. Az üres időben vakító fényjátékkal kápráztatják el a közönséget. A bemondó után bohócok jönnek. Szokás szerint inkább idétlenek és unalmasak, mint mulatságosak. Labdát hajítanak a gyerekeknek, akiknek vissza kell dobniuk. Nem nagy fantáziára vall, de egy számnak ez is megteszi. Az első „rendes” produkció egy akrobata, aki folyton elejti a buzogányokat. Rajta többet nevetnek, mint elődjén. A légtornász lány is meglehetősen amatőrnek tűnik, nehézkes és nem túl hajlékony. Egy cowboy ruhába öltözött férfi szalmakalapos szamarat kerget körbe-körbe a manézson. A csacsi tudománya össz-vissz annyi, hogy ahányszor az ember megsuhintja korbácsával, rúg egyet hátra. Mindenki várja, mit tud még, de mást nem. A nézők a már ezerszer látott bolhaszínpados számot végigásítozzák. Majd megint a bohócok, akik a közönségből kérnek fel egy fiút és egy lányt. Feladatuk az, hogy a bohócot utánozva udvaroljanak egymásnak. Nem túl humoros, inkább szánalmas és megalázó. A várva várt macskás szám jön. Csakhogy a cirmosok az istennek se akarnak átugrani a tüzes karikán, se felmászni a kötélen. Az idomárnő zavarában törökös táncba kezd, hájhurkái rebegnek a hasán. Kifütyülik. Megint egy táncos szám. A nézők fennhangon követelik vissza a belépő árát. Pónik nyerítenek, mondani se kell, hogy nem arra vágtáznak, amerre kell, hanem belevetik magukat az első sorba. A kétségbeesett sikoltozást a bemondó tölcsérrel felerősített hangja töri meg.
- Tisztelt publikum! Társulatunk elnézésüket kéri a kisebb nagyobb kellemetlenségekért. Ám mégse szeretnénk, hogy élmény nélkül távozzanak. Kutyaidomárunk sajnos előadás előtt rosszul lett, ám egy kedves úr felajánlotta, hogy helyettesíti. Így Önök, hölgyek és urak, gyerkőcök, nem maradtok uszkárok nélkül. Íme! Következik… Hogy is hívják, uraság?
Nincs válasz. Füst oszlik szét a sátorban egyeseket köhögésre ingerelve. A köröző fénycsóva egy magas, vékony alakon áll meg.
- A kutyákat, a kutyákat! – követelőzik a nép.
- Türelem – int a férfi, akinek valamiért nem látszik az arca.
Az emberek elnémulnak. Tekintélyt parancsol. Megrázza ruhaujját, ahonnan két uszkár ugrik elő. A másikból is kettő.
- Hogyhogy nem mozogtak eddig? - sugdolóznak páran.
- Be vannak idomítva – felelnek mások.
Az idomár leveti kalapját, ami alól ismét két kutya kerül elő.
Az emberek egyszerre hördülnek fel.
- Elcsépelt bűvésztrükk! – harsogják.
A „bűvész” nem reagál. Orrából pálcát húz elő. Első intésére szikrák csapnak ki belőle. Másodikra felemelkedik az egyik kutya. A harmadikra még egy. Majd az összes. Körbe rendeződnek a levegőben. Tengelyük körül forognak. Majd egymás körül. Majd egy körül az összes.
- Hol vannak a drótok, amire felakasztotta őket? Kínzás, kínzás! – ordít valaki a tömegből. Ám az előadás nem áll meg.
Az ebek a plafonig emelkednek és egymásba kapaszkodva kánkánt járnak. Ügyesebben, mint az iménti táncosok. Majd egyesével lepotyognak. Egymást hátára. A kutyaoszlop kukacként tekereg a zene ütemére. Aztán a nézők nem hisznek a szemüknek, se a távcsövüknek. A hat állatból négy eltűnik, mintha felszívódtak volna. A maradék kettőnek három-három feje nő. Az idomár intésére egyik kutya egyik feje ugat csak. Majd kettő. Majd három. Ugyanez a másik kutyával. Kánonban, majd kórusban vonyítanak. Pontosabban énekelnek. Valami zsoltárt a világvégéről.
- Elééég! – ordítanak egyszerre.
Nem hagyja abba. Int, és a két háromfejű kutya eggyé, egy borjú méretűvé olvad. Minden feje vicsorog.
- Kerberosz, az alvilág őre! – kiabálja egy öreg ember, majd összeesik. Kiviszik.
Az idomár mintha halványan elmosolyodna egy pillanatra.
Pukkanás hallatszik, a kutya eltűnik. Csak a férfi marad a színpadon. Meghajol. Senki nem mer tapsolni. Távozik. A színfalak mögött a cirkuszigazgató követeli vissza a kutyáit. Nem kapja. A helyi tévés interjúk akar készíteni, hiába. Egy beszabadult néző a trükköt kérdezi. A macskaidomár is. Nem kapnak választ. Márk is hozzáfurakodik, csak hogy megnézze magának. A sötét ruhás alak háttal áll, nem fordul meg. Úgy néz ki, mint egy középkori hóhér.
- Okos kutyája van – dörmögi.
Mindenki odakapja a fejét.
- Megszólalt, a varázsló beszélt!
De többet nem mond.
Márk ijedten kap a táskájához, azt hiszi, megszökött a kis kópé. De a helyén van, ki se látszik.
Magdi már az ablakból integet, és rohan elé a kapuhoz.
- Tudom, hol voltál! Nem szép tőled, hogy nélkülem, és hogy a megkérdezésem nélkül.
- Gyakorlom az önállóságot.
- Legalább Bubót megsétáltathattad volna előtte. Lepisilte az új szőnyeget.
- De hisz… Végig velem volt!
- Beszívtál?
- Olyat csak te szoktál. Nézd meg, itt van! – húzza le a táska cipzárját.
- Most csempészted be.
- Esküszöm nem!
- Ilyen pimasz alakot, szembe hazudni a nyilvánvalóról!
Márk részletesen elmeséli a cirkuszban történteket. Barátnője nem hisz neki, megméri a lázát, és bár a testhőmérséklete teljesen normális, ágyba parancsolja. Megvárja, míg elalszik, majd telefonál egy barátnőjének, akiről úgy sejti, gyerekeit elvitte az előadásra. Kiderül, hogy Márk igazat mondott a bűvésszel és a kutyákkal kapcsolatban.
- Ez csak valami ördögi dolog lehet! – vet keresztet – Bocsáss meg, Kicsim – simít végig párja haján, aki békésen szuszog, nyakában Bubival.
Szemfényvesztés – mormogja, miközben nedves tisztítózza a pisis szőnyeget.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
