NAPLÓK: KUTYAMELEG Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 06:22 Összes olvasás: 10232| 14. | [tulajdonos]: Titkok | 2017-03-06 21:25 | - Mit csinálsz mindig hajnali négytől hatig? – kérdezi Magdi pirítóssütés közben.
- Könyvet írok.
- Miért olyan korán?
- Mert akkor nem zavar senki.
- Szóval én volnék a zavaró tényező.
- Nem, csak egyedül jobban megy.
- Ebből nem mosod ki magad. Elolvashatom legalább?
- Nem! Még nincs kész! A legelején tartok, még be se indult a cselekmény.
- Én benne vagyok?
- Ahogy vesszük.
- Most akkor szerepelek benne, vagy nem?
- Te szerepelj inkább a színpadon.
- Köszi, kedves vagy. Te csak főzz, moss és kussolj! Ugye?
- Mindent túldramatizálsz.
- Mindent lerázol magadról, mint kutya a vizet! Engem is!
- Benne leszel, ha ez boldoggá tesz.
Boldogan ugrik a fiú nyakába és fülétől a nyakáig összecsókolja.
- Csupa nyál lettem! – fintorog Márk.
- Töröltesse le a bejárónőjével, Kis Herceg!
Ezt tetszik neki. Ő már az oviban is királyfinak akart öltözni királylány helyett. Persze nem engedték. Bosszúból eltörte az egyik királyfi seprűnyélből készült jogarát, egy másiktól meg kölcsönvétel címszóval elcsórta a koronáját.
- Az én bejárónőm királynőt játszik.
- Kíváncsi lennék, miket firkálsz rólam?
- Firkálok?! Ennyibe veszed?
- Míg ki nem adják…
- Ha nem feküdnél a menedzserrel, szar se adná ki a lemezeidet!
Ezt már nem tűrheti, mégse jut szóhoz. Fogja a laptopot, és földhöz vágja.
- Nesze, most írhatod újra a fosos, béna regényedet!
- Nem is abba írom, hülye picsa!
- Megkeresem!
- Ne üsd bele azt a nagy orrodat más dolgába! Mert letöröm.
- Törd, itt van, törd már, mire vársz! Vagy beléd vágom a tűt!
- Vágd!
Felkapja a párnája mellé készített töltött fecskendőt, és fenyegetően, kardként szegezi maga elé.
- Nem ismerek rád. Még hogy én vagyok a pszichopata. Te készülsz megszúrni. Igaz, aki magát is képes… Talán nem is vagy ember.
- Egyszer a női, másszor az emberi mivoltomban alázol meg! Nem elég, hogy ronda vagyok, már nem is veszel emberszámba!
- A rondát nem mondtam ki. Belelátsz a fejembe?
Még épp idejében kapja el a nő kezét. Kicsavarja belőle a méretes tűvel ellátott fecskendőt, és Magdi combjába szúrja. Egy nyomással oltja belé az egész tartalmát.
- Nem így kell, te barom! Lassabban, vénába! Be fog kékülni. Állat!
- És az emberi mivoltommal mi lesz?
A nő eszelősen nevet, és magára húzza a fiút.
- Olyan jólesett, újra bökjél meg!
- Sok lesz!
- Szer nélkül, üressel!
Márk dühös, de nem annyira, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül megtegye. Így azzal teszi meg.
- Hova kéred?
- Ne kérdezz, csak csináld! Különben ott jó, ahol az előbb, felizgat!
Szúr egyet, majd még egyet.
- Tövig! Hogy fájjon! – hörög a nő.
Betépve minden jólesik neki, az is élvezet, hogy kifújja az orrát, vagy a vécépapír végigszántja az aranyerét.
Az ötvenedik bökésig számolja.
- Olyan vagyok, mint egy vértanú! – örvendezik a vallásos önpusztító.
- Én pedig Jézus vagyok, és most már megkönyörülök!
- Ölj meg, három nap múlva támassz fel!
- Téged már most se lenne egyszerű feltámasztani.
- Haha – nevetése köhögésbe vált, majd hördülve zuhan álomba.
Márk nem érti, hogy juthattak idáig, hogy fajulhattak el ennyire a dolgok. Magdi olyan normálisnak tűnt. Olyan nőnek, aki két lábbal áll a földön, akire lehet számítani. Aki szereti. Talán az a baj, hogy még mindig nem feküdtek le egymással. Ám az nem lehetséges. Úgy nem, ahogy szeretnék, másképp meg nem érdemes. Mi lesz így? Meddig titkolózhat? Mi lesz, ha kiderül az igazság? És mi az, amit Magdi rejteget előtte?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
