NAPLÓK: Függőségi viszonyaink Legutóbbi olvasó: 2026-06-15 12:59 Összes olvasás: 9387| 2. | [tulajdonos]: Adok,kapok,semmi,mind | 2006-08-18 21:06 | Ültem a vén öreg diófa alatt amit még apám ültetett és rakosgattam egymásra emlékeimet. Emlékeket, gyerekkorom apró csodáit. Kutyám a lomtalanításra padlásról lehordott lomok között kotorászott. Rászóltam, odébbállt, majd óvatosan visszasomfordált. Számára bizonyára az ismeretlen holmik olyan hatással lehettek, mint nekem ha néha-néha kiballagtam az ócskapiacra. Egye fene, turkáljon kedvére, kárt nem tesz a kacatokban.
A régi fényképek, a család, az ismerősök valahogy távolinak tűntek. Olyan messze volt már minden.
Morzsi észre sem vettem letelepedett a lábamhoz. Fejével lökdösni kezdte a lábamat, mintha mondani akarna valamit. Lehajoltam hozzá. Rám emelte huncut gombszemeit, és kiejtett valamit a szájából. Egy apró, kopott fa dobókocka volt. Lapjain alig kivehetően apám cirádás betűi. Gyermekkori karácsonyaim dobókockáját foghattam újra a kezembe. Lapjain számok helyett betűk: a-adok, k-kapok, s-semmi, m-mind. Adok, kapok,semmi, mind. Ismételgettem újra, meg újra. Hiszen ez csak négy oldal. Mi lehetett még a fennmaradó kettőn? Próbáltam visszaidézni a ünnepi asztal hangulatát, hátha beugrik a hiányzó két betű.
Szaloncukrok, dió, apró cukorkák voltak az asztalon szépen elosztva a négy testvér között. Apámnak jutott a legtöbb. Ő kezdte a gurítást. Adok, kiáltotta, és középre csúsztatott egy szaloncukrot. A nővérem már ismerte a betűket, és minden dobásnál ellenőrizte. Apám pajkosan rászólt: Ülj vissza a helyedre, mert kimaradsz egy dobásból. Sorba gurítottunk, hahotázva szerencsénken, és apánk balszerencséjén. Valamennyi cukor, dió, édesség hozzánk vándorolt. Ő előtte kiürült az asztal….Máskor is, nem csak karácsonykor. A négy gyerek mint a haramiák körbekapták az ételt, és Ő csak biztatott bennünket:-Egyetek, Én már jólaktam.
Sohasem láttuk hogy evett volna előttünk.
-Adok, kapok, semmi, mind. Forgattam ujjaim között a kis fakockát és ismételgettem mint valami varázsigét. De mi lehetett a ötödik és a hatodik oldalon?
- Adok, kapok, semmi, mind.
Megcsörrent a mobilom. A lányom hívott. Talán már két hónapja is van , hogy beszéltünk. Sokat dolgozik, állandóan úton van. Elégedet, jól keres, munkája során bejárja egész Európát.
-Szia Apa! Jól vagy?
-Én igen, és veled mi ujság?
-Semmi, vagyis…
-Vagyis? Baj van kicsim?
-Terhes vagyok. …Még Laci sem tudja, neked akartam először elmondani. Csak…
-Csak?
-Nem tudom mit csináljak. Nem lenne jó, ha most szülnék, tudod a munkám, meg állandóan úton vagyok…és Laci sem akarja igazán. Mit csináljak?
Nem tudtam mit mondjak neki. Nagyon szerettem volna egy kisunokát, de ez az Ő életük.Adtam neki valami kitérő válasz és elbúcsúztunk. Morzsolgatni kezdtem újra az ujjaim között a dobókockát. Adok, kapok, semmi, mind. Adok, kapok, semmi, mind. Talán nem is fontos annyira, hogy mi volt a többi oldalon.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
