NAPLÓK: Estilla Legutóbbi olvasó: 2026-09-04 07:22 Összes olvasás: 2051| 3. | [tulajdonos]: Időanyó | 2018-06-18 20:03 | Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
Tovatűnt már a fájdalom,
Minden emlék, ami volt egykoron.
Az idő múlik, ez csak az én dalom.
Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
A homokóra lassan lepereg,
Most ősz van, ásítozik a Világ,
Megőszülvén bölcs képet vág.
Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
Az élet nedve szívja lelkemet.
Gyűrűm csillan a kezemen,
Megremeg egy fényszöveten.
Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
Elő a rokkát, fonom én ezt:
Az újesztendőt. S majd jön a tél,
Hol a bánat könnyet ereszt.
Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
Hópehelyzápor borítja az eget.
A régihez új fonalat veszek,
Sokféle színt: pirosat, sárgát, zöldet...
Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
A tavasz beköszönt, rózsaillat lebeg.
A hőség betapaszt, hűs szellő legyez.
Angyalok szeméből a homok lepergett.
Fonom én a rokkát, fonala
Színekben álló szálak,
Viszem tovább az újesztendőt,
Amíg a csillanásból merítek erőt.
S majd, ha megnyugszom, átveszik helyemet,
Ott a rokka, már nem fon szövetet görcsös kezem.
Jön az új évszázad, s csillagszemével látja – mivé lettem én:
Kiszáradt, zsenge rezgő levéllé.
2008. november 12. | |
| 2. | [tulajdonos]: A Világ | 2018-06-18 20:02 | A végtelenben van egy világ,
Hol a halandók titka vár.
Óceánok, felperzselt sivatagok,
Úttalan utakon kaptatok.
Lélekvándor, szedd fel cókmókod,
Keresd meg hontalan Hazádat!
Célod a napfény, a szél és a víz,
A szádban érzel megannyi gyümölcsízt.
Lüktet a világ, dobban a szíved,
A karma a batyud, válladon viszed.
A lelked fekete űr, ásítozva tátong,
A kőbilincsek börtönét megleled bárhol.
Tükörszilánkok esnek a végtelenségbe,
Jeges hullámként kiáltás tör a mindenségbe.
Hullnak a tollak, hullnak a vércseppek,
A fájdalom ég, a homokóra pereg.
Lobban egy szikra, apró szeretet,
Jeges kiáltás elhagy, elszáll végleg.
Felemel a szikra, oda fel a fénybe,
S a fényszövetek alkotnak egy testet.
Mint egy régi film, szemem előtt lepereg
Minden emlék, mit magába rejt az élet.
S feltűnik egy ismerős, melyben felismertem szemed:
Két ékes gyémánt, mintha a Nap és a Hold lennének.
Álmomban már láttalak, érzem a tökéletességet,
De a tövisek átszabdalnak, hiába nyújtom kezem.
Lehúz, visszahúz magába a fekete mélység,
A fájdalom előtör, s gyötör a kétség.
A szemem alja véres, szárnyaimnak vége.
Emléked elalszik, eltűnik végleg.
Lehullok hideg kőre, belehullok a mélybe.
Sírom véres versemet, kihalt belőlem az élet.
Kőliánok szippantanak be magukba,
S hallom már, körbefon a tükörhalál,
– A szikrának vége.
2008. október 24. | |
| 1. | [tulajdonos]: A szférák zenéje | 2018-06-18 20:01 | Összegyűltünk, mind feketében,
Szívünkben vákuum, sírások a gyászban.
Itt van a család apraja-nagyja,
Mind téged siratunk, drága jó Apa.
Sokszor jutsz eszünkbe nap, mint nap,
A lelkünk a fájdalomtól dagad.
Még emlékszem az utolsó együtt töltött percekre,
Még mindig könnyek ülnek meg a szememben.
Az utolsó szavad az volt, hogy jó,
Amit érzek, nincs arra szó.
Elvett tőlünk a sötétség, a tudatlanság,
Majd ha eljön az idő én is utazok hozzád.
Majd felkerülök egy kis felhőre, s kinő a szárnyam
Pengetem a szférák zenéjét, aranyhárfával.
Szárnyamból kitépek egy kis tollat,
S máris íródik egy mondat.
Sőt, nem is mondat, rímbe szedett szavak
Emlékek tömkelege zaklat.
Sok mindenre emlékszem, sokra nem,
De te, drága jó Apám, itt élsz a szívemben.
Sok mindent akartam volna még elmondani neked,
De a halál hirtelen elvett tőlünk téged.
Ez bánt, s gombolyag tekeredik a torkomban,
Mély fájdalom, egy nagy vákuum a lelkemben.
Még nem tudtam elmondani,
Mit szerettem volna, s jó szorosan átölelni.
Sírverset írni nem akarok, mert az csak álca vegyület,
De sírkövedre még azért felírnám a szót: Szeretlek!
De az idő makacs volt, csak úgy kapkodta a lábát,
S a halál már kinyitotta vitorláit annak, ki urnába hált.
Elvitt Téged, fényes udvarába,
Csak úgy potyognak fekete könnyeim.
Még nem tudtam elmondani:
Mennyire szeretlek.
S már kihunyt a nap,
Feljött a hold,
Emlékeimben kutatok,
Fellázad bennem a düh, a halál szívtelensége,
Elvette Apámat, örökre vége.
Nincs már több remény,
Csak a fájdalom ég,
Az utolsó könnyemben, utolsó szavad,
Egy utolsó ölelés, mély álomba ringat.
2008. szeptember 13.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
