| Pálóczi kollégával egyetértve nekem is az a véleményem, hogy tévedés itt ez a naplóbejegyzés. Ez nem az ÉS, amely felvállaltan irodalmi ÉS politikai hetilap, hanem a dokk, amely a főszerkesztője által többször is kinyilvánítottan kizárólag irodalmi fórum. A politikát természetesen nem lehet az itt megjelenő versekből, naplós írásokból sem kizárni, mert nem egy steril világban élünk - érzelmeink, indulataink vannak a politikai történésekkel kapcsolatban is, és ezek kikívánkoznak belőlünk, de ennek ezen a fórumon - irodalmi kereteken belül kellene maradnia. Ez a naplóbejegyzés viszont politikai, nem szépirodalmi írás. De ha már itt van, reagáni kell rá. Nemcsak személyeknek, népeknek is vannak jellemvonásaik - kellemesek és kellemetlenek egyaránt - de nem mindegy, hogy ezeket ki, hol és mikor teszi szóvá. Most követeljük, hogy a németeket üsse meg a guta, mert Petőfi azt írta, hogy Mit nem beszél az a német/ az istennyila ütné meg? Egy neves pszichológusnő arról beszélt egyszer, hogy nem viselkedhet pontosan ugyanúgy az a szülő, aki örökbefogadott gyereket nevel, mint aki a saját gyerekét neveli, mert köztük ott az örökbefogadás ténye. Ugyanígy más a zsidósággal kapcsolatos szavak súlya most, mint száz évvel ezelőtt, mert a a holocaust után vagyunk. A magyarságunkat is sokféleképpen lehet őrizni. Lehet vádaskodva, és lehet úgy, ahogy a dokkon is teszik a határainkon túl élők, hogy magyar értékeket hoznak létre - szépeket és igazakat írnak nekünk. Nehéz persze olyan országban kialakítani a különböző származású, vallású emberek békés egymás mellett élését, ahol az erre hivatott egyházak sincsenek a helyzet magaslatán. A baráti körömben van egy katolikus/zsidó fiatal pár, akik ökumenikus esküvőt szerettek volna, de kérésüket az illetékes egyházi személyek mindkét vallás részéről elutasították. végül egy evangélikus lelkész adta össze őket. A politikai vitába itt most nem mennék bele. Lehet, hogy kissé eklektikus voltam, de ennyire volt időm és energiám. Üdvözlettel FűM (Kezdőbetűim alapján beazonosítható vagyok.) |
