NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 05:31 Összes olvasás: 38703| 60. | [tulajdonos]: padlón | 2003-06-01 17:52 | Mivel nincs most senki, akit eláraszthatnék problémáimmal, a naplóhoz kell fordulnom. Könnyebbséget remélek ettől, és azt, hogy a napok óta kavargó gondolatok helyükre kerülnek.
Hol itt, hol ott csap le a villám környezetemben.
Múlt héten egy ismerősöm öngyilkosságáról értesültem, megdöbbentett a dolog. Magát a fiút nem ismertem igazán, de egy fontos barátomhoz állt közel. Nem tudom elfogadni az öngyilkosságot. Valahol egoizmus, valami olyasmi önző döntés állhat mögötte, ami riaszt. Mintha az illető mérlegre tette saját szenvedéseit, és bár a másik serpenyőbe kerül minden kínlódás, amit halálával okoz környezetének, mégis úgy látja, az ő oldalára billen a mérleg. Vagy éppen azt érzi, ő most már örökre ő maga, szobortorzó, mozdíthatatlan, változásra képtelen, világát teljesen kitölti önmaga. Nem tudom, persze nem ítélkezhetek. A fiút most megértem, összejött neki minden, s már pszichológushoz, pszichiáterhez fordult. Tenni akart valamit. Sajnos a gyógyszerek csak egy hónap után szabadíthatják meg az embert depressziójától, ő 4 napos szedés után valószínűleg egy mélyponton váratlanul megölte magát. Ez történt, szönyű, félek, ahogy leugrott, már azt érezhette, jó, megtettem, akkor most menjünk vissza, kezdjük el megint az egészet, ez kipipálva. Nem tudom.
Családomban is beütött a baj, öcsém barátnője beteg. A diagnózis sclerosis multiplex.
Tehetetlen vagyok. A lány amolyan mostohahúgom, mivel habzsoló, mozgalmas életükben sikerült adósságot felhalmozniuk öcsémmel, így szüleimhez költöztek a kis panellakásba immár másfél éve. Ha hazalátogattam, az ő szobájukban tudtam aludni, akár úgy, hogy ők is otthon voltak. Kicsi a hely. Nagyon féltem most őt, fiatal, élettel teli lány, még csak 25 éves, akinek a könyvei között ott van a Náci orvosok és Márai egyaránt. Mi lesz vele? Utánanéztem, mit jelent ez a betegség. Lehet, hogy gyors lefolyású lesz. Ki áll majd mellette? Öcsém, akivel zilált, veszekedésekkel tarkított életük? A családja, ahonnan elmenekült? A szüleim? Anyám mindenképpen, őt már most megrémisztette a dolog, bár még a betegség nevét sem tudja megjegyezni. De apám? Hiszen retteg a betegségektől. Azt is olvastam, hogy 10-15 éven belül a betegek kétharmada tolókocsiba kényszerül. Reménykedem, öcsém felnő a feladathoz, együtt maradnak, és valahogy megteremtik saját életüket. De nagyon féltem őket, nagyon. Ez most már örök tényezője lesz életüknek, az állandó kezelések, a szteroidkúrák, drága csodaszerek, a tünetmentes időszakok után a bénulás, olykor-olykor a kórház.
Éjjel üres szobájukban forgolódtam, összeszedegetett, összegyűjtött vackaik között, a pitbulljuk ketrecbe zárva várta öcsém hajnali hazaérkezését. Most éjjel nem féltem először tőle igazán, szerettem volna kiengedni, de nem tudtam, hogyan lehet. Sorstársam lett, tehetetlen szemlélő, szerencsétlen, beszari, öcsémék annak idején az utcán szedték fel, testét néha teljesen kicsavarja az aggodalom, hogy elhagyják újra, szinte érzéketlen a fájdalom iránt, ha farkát csóválja, és az hatalmas erővel csapódik neki minden kemény és puha tárgynak, például a lábamnak. Nekem fáj picit. Másnap, miközben a kutya lábamra dőlt, és én nyugodtan vakargattam, sikerült öcsémet szóra bírnom, a lány jobban érezte magát, biztonságosabban tudott járni, hazautazott a szüleihez, megbeszélni a dolgokat, így nem is találkoztam vele.
Olyan a mi a családunk, mintha sok kis kockát helyeznénk egymás mellé. Összeillünk, hat, aztán hét infantillis, élhetetlen kis emberke, egymáshoz simulunk, évek kellettek hozzá, hogy az élek helyükre kerüljenek, de csak a felszínünk érintkezik. Néha egymásra dőlünk, de soha a másik világába nem tudunk behatolni. A legidősebb öcsém és én talán kivételek vagyunk, van átjárásunk. De éppen ez az öcsém az, aki leghamarabb felnőtt mindünk közül, beleértve szüleimet is.
Nem tudom, mit tehetnék, pénzzel nem tudom a családom segíteni, most anyagokat gyűjtök a netről, de nem tudok mellettük lenni. El vagyok keseredve. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
