NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 05:23 Összes olvasás: 40808| 5. | [tulajdonos]: ez most nem jó rész | 2003-03-05 13:06 | Szól itt nekünk a Red Hot Chili, indiánzenének nem rossz, populár, művészien tetovált indiánzene ez ugyan, de a kifinomult dzsessz nem elégíthet ki minket. Most.
Ott voltunk a pincében, a kanyarnál, a mozgásérzékelőnél, egy apróság, a testhőmérséklet finom emelkedése volt a jel, és berohantunk a tiltott kanyarba. Rohantunk, hogyne. Három méter agónia, három méter vákuum, úgy suttyant bele hullafoltos kis álmocskánk, hogy csak a pormacskák nyávogtak utána. Sehol egy üreske, még helyünk sincs csavarokat dobálni, merre van a halálos erősségű gravitációs anomália. Ezt persze csak én írom, Bőrharis egykedvűen rágózik a ritmusra, szégyelli, hogy pár órája lebiggyedő szájjal szembesült zsákutcánkkal. A könnye majd kicsordult.
Kár volt bemennünk, megmaradt volna a Zóna Közepe, A Titkos Hely, az Őszinte Kívánságok Kupakbeváltó és Elfogadó Helye. Bőrharis újra a prériről álmodozik, a Keselyűcsőr szikla alatti hasadékról, ahova fiatal korában nem merészkedett be, most már késő, nem fér át a nyíláson. De te sem, mondja, ahogy végigmér. Bekaphatja!
Eszembe jut a régi, lebontott ház. Kőkerítése mellmagasságomig ért, bent, a kertben a föld feltöltődött egészen a kőrakás széléig, vagy a fene se tudja már, talán csak a dzsumbuj burjánzott fel, párás zsálya szaga áradt, söröskupakok csillantak fel.
Bőrharis, csak reménykedem, lesz erőm nem arra menni, ha legközelebb hazautazom. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
