NAPLÓK: Egy Bőrharis
Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 07:38 Összes olvasás: 38561| 48. | [tulajdonos]: foszlányok megint | 2003-04-23 13:20 |
Egyik.
Éjjel szürreális jelenetre ébredtem.
Mintha az üveglappá változott utcán hatalmas, amerikai filmekből idemenekült pók vergődött volna, 8 lába helyén nyolc kanál vagy kés. Mindez iskolai táblával és krétalábakkal is működik.
Persze az igazság sokkal szebb volt: egy majd nyolc méteres lánctalpas munkagép próbált befordulni a szemközti építési telekre. Narancssárga lámpák forogtak a tetején, körülötte CB rádiós emberek mászkáltak, nagy volt a felhajtás. És a hangzavar. Nem tudom, vagy én nem asszimilálódtam még a békés budai polgárság rétegébe, vagy rutinosan osztják be szomszédaim a lakást hálószobára, nappalira, mindenesetre rajtam kívül senki nem lógott az ablakban, pedig hajnali három óra volt.
Egy cigi után visszaaludtam, végülis nem bánom, hogy felébredtem.
Másik.
Ma reggel elbambultam egy öregember tarkóját nézve. Mindig összeszorul a szívem, amikor ennyire esendőnek látok valakit: zakóján pecsétek, kihúzott szálak lógtak, öltönynadrágja alatt fehér edzőcipő villogott. Megviselt viselet, elviselt megviseltség. Nyilván rossz volt a szeme, azért nem vette észre öltözéke hiányosságait. Arra gondoltam, hogy az öregemberek mennyire közelebb állnak a halálhoz. A nők körbeveszik magukat szertartásokkal, rituálékkal, mind egy-egy kis kampó, ami valahogy a valódi élet felett tartja őket, és ezért a halál felett is kicsit. Akárhogy öregednek az asszonyok, kampóik megmaradnak, sőt újakat vernek be a falba, talán centiről centire közelednek a padlóhoz, de mégis fenntartják magukat. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
