NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 05:22 Összes olvasás: 40806| 3. | [tulajdonos]: olvasónapló? | 2003-02-26 14:09 | Tegnap este lenyomott Bőrharis rendesen. Mondtam neki, olvassunk bele a könyvbe. Mondta, jó. Éjfél után már diszkréten figyelmeztettem, korán kelünk, munka, miegymás, de rám se hederített, szerinte az ember addig olvas, amíg jól esik. Jelen esetben fél kettőig és a hátsó borítóig. Kösz.
Rém ronda vörös barakk. Kábítósok tanyája, olyan kábítósoké, akik éppen saját elhatározásukból nem kábítózó kábítósok. Drogos regény. Mondtam is Harisnak, van ilyen nem egy, A narkós, vagy ott van a Gázos bébi, Trainspotting. Bőrharis a száját húzta. Hogy nekünk minden egyes rántottát össze kell vetnünk az eddigiekkel. Mert tojás-tojás. Javasoltam neki a telefonkönyvet, az is tojás, csak még nyers, mire vállat vont. Evett ő nyers tojást is, ha arra volt szükség.
Vörös barakk.
Képzeljük el, hogy kábítózunk, de nem ám súlyosan, hanem civilizáltan. Nyugtatók, kedélyjavítók, csupa-csupa legális eszköz, persze napi 20-30 szem valóban túlzás. Mindenki tolerálja, hiszen pszichoanalitikusok írják receptre, szakember által jóváhagyott ügy. Azért csúnya dolog kihagyni az óránkénti felültöltést.
Hősnőnk francia szabadúszó újságíró, a szexuális forradalom idején él, kötetlenül utazgat, tolja a szájába a pirulákat, gyakran kifekszik, még gyakrabban le, bárkivel. (10 dolcsiért rögtön az elején egy karikás szemű fiatalemberrel - nem a fiatalember fizet.) Aztán kiakad, bekattan, és bekeveredik egy különös barakkba Amerikában, amit kábszer nélküli kábszeresek vezetnek, minden orvosi, pszichológusi segítség nélkül élve szabályozott életüket. Az ajtó nyitva, le lehet lépni bármikor. Szabadság.
Szabadság?
Odabent mindenki egyforma. Nincs tulajdon, nincs személyes tárgy, kedvenc blúzod holnap egy vadidegen halássza elő szekrényedből, nyavajáid a kutyát nem érdeklik, elvonási tüneteiddel senkiben nem gerjeszthetsz szánalmat, mindannyian telehányták a lavórt annak idején.
Szexuális életed limitálva van, kedd, csütörtök, szombat tízől éjfélig, menet közben bekopogtatnak a szobába, ki van ott? kivel? Regisztrálják. Nap közben dolgozhatsz, kapsz ételt, fedelet, hetven zavaros-bűnöző-prosti-pszichopata-neurotikus-gazdag-csóró embert a nyakadba. Működik a rendszer? Hatékony? A fene se tudja. Hősnőnk kilábal, vagy valami olyasmi. Nem tudom, nekem picit rózsaszín az egész, lehetséges, hogy a hihetetlenül könnyed, egyszerű mondatok teszik súlytalanná a néhol iszonyatos tartalmat, talán a halszemoptika, ami hősünkre koncentrál, mellette eltörpül minden és mindenki - egy önző, egocentrikus főhös monológja esetében megvan ennek a logikája persze.
Bőrharis szerint a történet szépséges és igaz, kár, hogy véget ért, a szereplőket megszerette, mindet egytől egyig, kíváncsi, mi lett végül Eltonnal, Susannal. Mondja, náluk, hopokáknál is vannak ilyen függők, de azok hopokák, akik függők. Sokat nem várnak tőlük, ám ha jó kedvük van, igazán borzongató meséket tudnak kitalálni.
Én meg továbbportyázom az ismeretlen, száz forintos könyvek között, ha van valakinek tippje, megnézem. Meg azt is, tulajdonképpen mit kell tudni erről a könyvről, ha kell egyáltalán bármit is. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
