UTÓSZÓ
.
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Ránk nehezedet a nyári ború,
elcsendesedett a nagy háború.
Ágyrajáróvá tette Angyalföld.
Jő egy nő a piacon, szeme zöld,
izzik a vágy, omlik a szemérem,
Jő a vajúdás, s fogó nyúl értem.
Néma a gyerekkor mond, mit érek?
Hol maradnak már el a testvérek?
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek
Meglelt minden tócsát a kiskölyök.
A tornasorban egyre csak növök.
Titkos dohányzónk a Györe-kastély.
Falainál csókkal zárult az estély.
Honnan volt bátorság, ma is talány
csaknem ájulásig ölelt a lány.
Rámtört valami töretlen szívverés,
de hazakísérni, sem volt kevés.
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Mozi: Szállnak a darvak, matiné:
e hely a szemüveges Katié.
Mit ád isten, hittanóra volt épp
ha figyelsz, a jutalom egy szentkép.
Az érintés nélküle, csak álom.
mióta keresem mégsem találom.
Könyörgésem istenhez mond, mit ér?
Hiába várom, csak pezseg a vér
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Sokat láttam, de kíváncsi a szem.
Ha bűn a vágy, lesz bűntett, felteszem. Menteni magamnak mindenáron,
az Istenadtát karomba zárom!
Jöhet a büntetés, jöhet bármi,
legyen erőm, s türelmem kivárni!
Tudom, fenyeget már a temető,
kerítést húz körém a teremtő?
Nem mondhatom el mindenkinek
elmondom hát valakinek.
Jártam Délen, s Északon, mond,
lehetek immár egy okos-bolond?
Vagy bennrekednek végleg a szavak,
kiszáradnak aztán, mint a tavak.
Az elhagyott szószék magában remeg,
kutyát sem érdekli, hogy itt mi megy.
Lehet, az élet eldobható holmi!?
Igaz lehet? - kell nekem papolni?
Nem mondhatom el senkinek,
mégis, most elmondtam valakinek!
|
