NAPLÓK: Doctor Gray Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 05:30 Összes olvasás: 33324| 11. | [tulajdonos]: Tanulni - tanítani | 2004-02-24 16:03 | Karolával évek óta beszélgetünk, kávézunk, cserélgetjük a könyveket, félreértjük, aztán kimagyarázzuk a dolgokat, bla-bla, a lényeg, hogy kedveljük egymást. A napokban ismét megtisztelt a véleményével, melyet minden kommentár nélül ide másolok. De csak két részben, mert ez a szar csak 50 sort tud kezelni, szóval első rész, aztán a második.
Tanulni - tanítani
Tanulni manapság divatos dolog. Sőt nem csak nemes, önzetlen fejlődés, a jövő megalapozása, hanem a boldogulás egyik kulcsa (na nem árt még hozzá egy kis "baráti összeköttetés" is), s feledjük el egy percre a diplomás munkanélkülieket is.
Én magam emiatt kétszeresen is boldognak, sőt elégedettnek érezhetném magam. Két remek fiam van, s az ország legelitebb iskolájában, annak is az egyik kiemelt szakán (matektagozat - kizárólag kockafejűeknek) állnak helyt meglehetősen szép eredményekkel. Másrészt én 22 éve tanítok nehezen tudnám megszámolni hány nyelven (orosz, angol, japán és magyar), óvodától egyetemig - szó szerint és nem csak Cseh Tamást idézve.
Volt japán óvodás csoportom, akiket angol nyelven tanítottam, hogyan kell gyorsan rácsapni egy szókártyára, de integráltam az USA-ban, egyetemen, gurítottam bowling-golyót Japánban az angol nyelvű fizikaoktatásomon, tanítottam 10 évet itthon főiskolásokat deriválni és valószínűséget számolni, vezettem adatbázis kezelést, oktattam Pascalt levelező oktatóknak, akik azt sem tudták, hol az "Enter" gomb a számítógépen. Említhetném a nigériai diákomat, aki 23 éves egyetemi hallgató létére megborzadva nézi a negatív és törtszámok "rettenetes" és elképesztő világát. Elmesélhetném azt is, hogyan kell kínaiaknak angolul matekot tanítani, aki egy szót sem beszélnek a kínait leszámítva más nyelven, és minden szöveges feladat megértetése túlszárnyalja az Activity show-k legnagyobb alakítását.
Elmondhatnám milyen volt a 77 éves Kíta-szan Japánban, aki ugyan Kínában született, s nyugdíjas korára fejébe vette, hogy 12 nyelven fog tanulni, és eszperantótól kezdve norvégig minden nyelvről minden nyelvre fordított. Én nekem ott kapóra jött orosz anyanyelvűként az orosz tudásom, és óránkét 4000 jenért az volt a dolgom, hogy a portugálból oroszra "átfordított" szövegét kijavítsam , s a végén leosztályozzam. Eleinte megpróbáltam lelkiismeretesen minden hibát kijavítani, de akkor az öreg elszomorodott, meglátva sok piros aláhúzást. Akkor jöttem rá, hogy csak 4-5 hibát szabad észrevenni, s a végén ráírtam egy négyes fölét vagy ötös-alát, s erre Kíta-szan arca boldogan ragyogott. Felemelte az órabéremet, finom süteményeket hozott ajándékba. Persze ha belegondolunk azoknak a "fordításoknak" nem volt sok köze az orosz nyelvhez, de szerencsére senki nem szembesült azzal, hogy a 20 évvel az előtti újságokból való átferdítések köszönőviszonyban sem voltak az akkori orosz nyelvvel, s még kevésbé a tényleges világgal .
Akkor értettem meg, hogy a diákot motiválni kell, és nem azt kell tanítani, amit én helyesnek hiszek, hanem azt, amit a gyerek kapni szeretne. Legyen a "gyerek" 77 éves is , ha kell.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
