NAPLÓK: Apa levelei Legutóbbi olvasó: 2025-04-11 13:26 Összes olvasás: 8466| 50. | [tulajdonos]: két évvel később | 2020-07-07 22:18 |
Az Admirál'
- Olyan vagyok, mint egy Admirál'
ki hajóra szállt,
s kezébe kapott egy földet.
- Megégették ott, majd megmentették lányát,
most eldöntheti hogyan ítélhet,
e föld kicsinyke népe felett...
- Szívem, ha rájuk néz: mennyire félnek,
kegyelmet kívánna adni...
De mégis, ha lányomra nézek,
mit tudhatnék még őérte kapni?
Hisz sebekben fekszik májusa,
fájdalom ágya, s asszonyom is távoli fény
Ha fele királyságukat kérném el
az is üres, akkor is hasztalan...
Kevés, hogy ép legyen!
Fiam is elvittem hazámba,
hogy ott óvják meg Atyai kezek
S vár most a nép... Megint kiált!
Várják, hogyan ítélek..,
"Sarcot rá!" "Sarcot rá!" "Kegyelmet!"
Víz most nincs mibe kezemet mosnám.
Száraz a rét, csak rég esett...
Most várjon a nép!
- Az Admirál' vajon miként ítéli meg?
2018. 6. 4.
| |
| 49. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-14 20:04 |
Oláh Föld
Oh, Zsil-völgye szent hazám,
Őseim gerince hajlott rajtad!
Oh, Zsil-völgye magamban látlak csupán,
Mert tejed valaha sejtemnek adtad.
Mert tejed valaha sejtemnek adtad.
Oh, Zsil-völgye látni vágylak!
Őriztess meg, s kérd, hadd legyen!
Benned szeretnék megnyugodni,
Hogy testemből földed legyen.
Hogy testemből földed legyen.
Oh, Zsil-völgye szép hazám!
Megbocsátod, hogy nyelved nem értem?
Te vágytál-e rám? S kerestél-e,
Mikor fogolyként hoztak ide?
Mikor fogolyként hoztak ide.
Oh, Zsil-völgye ősi föld!
Fáj, ha nem akarsz már engem!
Bús vagyok az elhagyott fölött.
Elveszett bárányod lettem.
Elveszett bárányod lettem.
Oh, Zsil-völgye énekelj!
Vlachos, Vladimir testvérem is hívd haza!
Folyjon a bor, legyen lágy kenyér!
Zsil-völgye hívj haza!
Zsil-völgye hívj haza!
| |
| 48. | [tulajdonos]: mikor valaki több a szónál | 2019-12-14 05:46 |
Idának! Apa
Lélek hídján lép a költő,
egy lábbal ismeretlenül.
Mikor más végtelenbe néz,
kötél táncra kel, múltján hegedül.
Csíráját őrzi minden sóhajnak,
beássa kútját égi fellegekbe
Napkoronás Hold gyöngyfűzött hajába
vízre tükröt szóró gyémántba…,
de leginkább a Te csilingelő
hangodtól lesz boldog, Te Drága!
| |
| 47. | [tulajdonos]: ... | 2019-11-30 16:57 |
Öregek
Szeretem az öregek lelkét
csöndjüket s a magányt
elgondolkodva padokon ülnek
szemük magot vetve reménybe lát
Szeretem ódon házaikat
nyikorgó kamrájuk vésűlt lim-lomát
őszbe söpört kócos hajukat
málnaszörpös csorba poharát
Szeretem jót megvédő lépteiket
kitárt karral várt unokát
mikor a falak megrepedeznek
oh, könny szűrődik e hiányon át
| |
| 46. | [tulajdonos]: a múlt versei | 2019-11-28 23:23 | Kedvesem! Most ért meg bennem, - látva, jobban vagy -, hogy az Apa leveleihez tegyem ezeket a verseket is, amit fel kellett dolgozni a Téged megkárosító baleset láttán... Titokban írok ide, hogy egyszer, mikor majd alkalmas lesz, megkaphasd, s láthasd. (Azért ide írok, mert itt úgy érzem meg fog maradni.) Míg a klinikán voltál, ezeket így gondoltam végig Anyára és magamra vonatkoztatva a Te szemszögedből is. Remélem érezni fogod a szeretetem Irántad.
Apa
Anya!
Anya.., ha sírok, ha nem értek,
ha dühöm fakad, és tehetetlen vagyok..,
ha arcomon a sebek barnák,
hajamból elveszett,
és nem ott vagyok, hol akarok...
Kérlek, Te maradj itt velem!
Etess tovább engem teremtő élettel!
És, ha sötétek is ezek az órák,
mint a kötszeren átitatott jódnyák..,
kérlek te hozd el nekem,
az örömöt, a reményt, az ódát!
Apa!
Apa.., ha apák vétkéért bűnhődnének fiak,
nem rónám fel neked, mert annyira szeretlek!
Akkor is a nyakadba ugranék,
s várnám a szavad,
hogy elfogadsz-e, s szeretsz-e még.
Apa, ha miattad bűnhődnék,
az csak régi szövetség lenne,
mert különben Jézus apjának is,
mivel szenvedett, bűnösnek kellene lennie...
De, ugye, nem lehet, hogy az?
Ki kenyeret ad az éhezőnek,
s felhozza napját a rosszra,
az sosem lehetett bűnös,
és EgyFiát Igazságért adta,
hogy könnyezzünk Vele,
hogy higgyünk Vele,
mert szenvedése küszöb a világnak...
Csókold sebeimet,
ha nem akarom is!
Vigyázz rám,
ha nem kérem is!
Akkor is!
| |
| 45. | [tulajdonos]: emlék | 2019-11-23 13:37 | Ez a vers is Miattad született, 2011-ben. Azokon az estéken azt mondtad az amerikaiakról: "Milyen jó nekik, mert most náluk lesz reggel!", no ezért lett csak ez a vers... Öt éves voltál. :)
Szeretettel emlékezve!
Apa
Naplemente
Kihült az ég
Kékje már búcsúzón a másé
új népek arcába lehel
Körbe jár és nem fogy el egészen
Körbe jár, és nem hagy el
Befed, elaltat, felemel,
Mint Drága Isten-kéz megóv
Fájón búcsút vesz,
hogy másnap újra gyúljon,
mint tűzfényű Ember-fia láb
mint égi Kalauz.
| |
| 44. | [tulajdonos]: Oláh Imre | 2019-11-22 17:24 | Egy "esti mese" Budapestről...
2005. február 26.-án
Házakba hazatér az este
Az ég karcos felhői
a házak
furcsán ívelt ablakában
ágyat
bontanak szürke hajú
társat
kit milliónyi este
dere elhozott
Átkarolva ülnek le
az árnyak
tejbe esett barnacukor
párlat
rajzol tányér peremet
a szájnak
s az édes, párnára
teszi kezét
| |
| 43. | [tulajdonos]: csend | 2019-11-05 10:44 | Kórház felé
olykor csak várakozik az idő
sálját cibálja a szél észrevétlen
mert szemei egész mélyen
csönd neszében függnek
eltörött erőn
mentővel halad éppen
kitől ágam jő
s gyökerem értem
félteni nem úgy féltem
inkább szakad csak rám az erő
szemlélet ez sóhajon
várakozásban hallgatom
szíven hogy függ drót-halom
nem tudom mikor láthatom
édesapám beteg
| |
| 42. | [tulajdonos]: Mennyi a száz? | 2019-10-17 18:36 | Mennyi a száz?
Teljesen széthajtottuk a folyosó padlóján a colostokot. A hatos számhoz került a szemüvegem egyik csücske, a többi családi születésnap jelzésére véknyabb és dagadtabb cérnatekercsek..
- Apa, hány éves a dédnagyapád? Közben Amerikában készült fotóját levettük a tükörről, s mivel 1870-ben született, a százötvenes számhoz tettük az ollót.
- S tudod, mikor született a nagymamám? Novemberben lesz a századik születésnapja.
Az Ő fényképét is megnéztük, s láttuk, milyen sok is az a száz.
Nagyon szép volt ezeken a dolgokon elmerengeni, együtt gondolkodni, számolni!
Köszönöm!
Apa | |
| 41. | [tulajdonos]: Oláh Imre | 2019-10-16 19:40 |
Vers, ezen szavakból:
pöttyek, játszótér, lényeg, labda, őszülő, elgurult, elveszés
Aranyló reggel
várom a hajnalt az égen
ahogy suttognak a lombok
s pöttyek halványodnak el
elgurult valóság csillagain
újra szűrődik a lényeg
a zord, megöszülő éj összeszedi
amit vinnie kell, s hagyom, hogy
kisfiam labdaként forgassa fejem,
játszótérnek használja a hasam,
hogy az elveszés küszöbén
egymás szempárját találjuk meg
ma is, és újra meg újra
minden aranyló reggelen
...........................................
..............................................
..pöttyek...............................
elgurult...............................
........................a lényeg
..........megőszülő.......................
...................................................
..........labdaként...........................
játszótér..................................
........elveszés...................
..............................................
...............aranyló reggelen
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
