Anya: 7.

NAPLÓK: Anya
Legutóbbi olvasó: 2025-04-12 04:31 Összes olvasás: 11543

7.	[tulajdonos]: 7.	2011-08-26 12:45
basszák meg a lakótelepi akácok a megfeketült néma játszóterek meg az oxigéndús nyáréjszakák is úgy álltam anyám ablaka alatt csöndben és feszülten szimatoltam mint egy róka hallgattam a lélegeztető gépét az egyetlen árulkodó jelet amiből tudtam hogy itthon van „kiszólt egy hang hogy én menjek” anyám lampion arca fehéren úszott el hátrafelé „tűnj el kisfiam” a ruhákért sem engedett be több mint egy évig aztán felhívtam úgy beszélt mintha mi sem történt volna örült nekem és nem értette miért nem kerestem soha visszaköltöztem hozzá fél évvel a halála előtt egyszer felültem az ágyban amikor épp azt mondta a szociális gondozónak hogy összejátszunk a húgommal csak arra várunk hogy ő meghaljon már a tükör alatt az előszobában sokáig hevert egy könyv aminek „sorvadj el” volt a címe Miért mondtam anyámnak, hogy minél előbb keressen másik testet, ha meghal? Mert akkoriban épp szcientológus voltam, és a szcientológusok azt tanítják, nem szabad szarozni a fénnyel. Aki bedől a fénynek, az sosem kerül ki a körforgásból, elméjét újraprogramozzák a börtönbolygó szigorú őrei. A börtönbolygó: a Föld. Anyám, a húgom és én: száműzöttek vagyunk. A szigorú őrök arra használják rendkívül fejlett kozmikus technológiájukat, hogy az emberi lényeket megakadályozzák a tökéletes öntudatra ébredésben, életről életre kibasznak velünk, és örök szenvedésre ítélnek. Ha ez így megy tovább, sohasem fogunk ráébredni, hogy valójában elpusztíthatatlan szellemi lények vagyunk, végtelen számú képesség, és korlátlan lehetőségek birtokában. Mint látható, ez egy nagyon ciki helyzet, tisztességes ember nem kíván ilyet a saját anyjának. Amikor úgy tűnt, komoly esély van rá, hogy elhagyja a testét, ezt a végletekig lesoványodott, lélegezni már alig képes testet, én arra ösztökéltem, ne hagyja magát manipulálni a börtönőrök által, hanem szülessen meg újra a közreműködésük nélkül, ezzel növelheti az ébredés esélyeit. Nem mondhatnám, hogy rajongott a gondolatért. Azt is megmondták a szcientológusok, miért lettünk mi valamennyien száműzöttek, és miért ítéltettünk arra, hogy öntudatlanul sodródjunk születéstől halálig, haláltól születésig, reménytelenül azonosulva romló testeink nyavalyáival, szüntelenül rettegve a haláltól, abban a hitben, hogy egyetlen életünk van csupán. Mert mi kontrollálhatatlan különcök voltunk az öntudatos, halhatatlan szellemi lények konzervatív társadalmában. Négy jól elkülöníthető csoportja létezik az ilyen kontrollálhatatlan különcöknek: a tehetséges üzletemberek, a bűnözők, a kurvák és a művészek egyenként is rendkívül veszélyes csoportjai, amelyek züllesztő hatását nem tűrhette tovább ama fejlett, de szigorú rendszer, amelyből végül száműztek minket. Ebből az aspektusból nézve tényleg nem látszott lehetetlennek, hogy anyám kurva, én pedig művész vagyok. Bár ő sohasem kefélt pénzért, én pedig semmi kézzelfoghatót nem produkáltam a művészetek terén. Az sem lehetetlen persze, hogy anyám alapvetően üzletember volt, én pedig kozmikus bűnöző, csak mindketten kudarcot vallottunk jelen életünket tekintve. Odáig voltam a szcientológiáért. Szerintem nagyon érdekes volt. Komoly fejtörést okozott azonban, hogyan segíthetnék anyámnak a szcientológia páratlanul hatékony eszközeit alkalmazva. Majdnem biztos voltam benne, hogy anyám nem szándékozik elindulni a teljes szellemi felszabaduláshoz vezető úton, csak szeretné egy kicsit jobban érezni magát, ha lehet. Hallani sem akart a reaktív elméjéről, amelyben fizikai betegségeinek, krónikus depressziójának, és alapvető tudatlanságának legfőbb okai voltak találhatók. Azt sem akarta tudni, hogy ő egy tethán, akiből operatív tethán válhatna. Nehéz helyzet. Ráadásul a szcientológia igazán hatékony módszereit nem is volt szabad bevetnem nála mint olyan személynél, aki pszichiátriai drogokat szed. A kezem mindenféle szempontból meg volt kötve. Anyámnak pedig mind a depressziója, mind a COPD-je egyre súlyosbodott, folyamatosan történt vele valami, amit nem értett, nem volt képes befolyásolni, vagy nem akart, és inkább az orvosoktól várta, hogy mentsék meg. Fölfoghatatlan volt számára, hogy az egyetlen személy, aki tényleg tehet valamit ebben az ügyben, az ő maga, s hogy ez a személy minden lehető alkalommal cserben hagyja őt. Komoly lecke egy valamikori, nagyreményű gépírónőnek. A COPD egyetlen ismert ellenszere, ha nem dohányzik a beteg, de ő nem nem volt hajlandó leszokni a cigiről. Ehhez a depresszióját kellett volna gyógyítani, aminek viszont az egyetlen ismert ellenszere még ismeretlen. Legalábbis anyám pszichiátere számára az volt. Egyszer-kétszer aztán előfordult, hogy rávettem anyámat, próbáljuk ki az úgynevezett lokalizációs asszisztot. Ez a legegyszerűbb szcientológiai eljárás, olyan személyeknél is alkalmazható, akik gyógyszereket szednek, vagy részegek, vagy csak fáj a fejük. Abból állt, hogy fel-alá mászkáltunk a nagyszobában, én meg újra és újra megkértem őt, hogy nézzen rá bizonyos tárgyakra, majd jelezze nekem, ha tényleg látja őket. Nézz rá erre az ágyra! Oké. Nézz rá erre a függönyre! Oké. Nézz rá a papucsra, ami a lábadon van! Bárcsak emlékeznék, milyen papucs volt akkor anyám lábán. Hogyan állt akkor a haja, amit mindig csavarókkal tett hullámossá. Nézz rá a kezedre! Oké. Nem tudom, milyen volt a keze. A korához képest sokkal vékonyabb és ráncosabb volt, mint kellett volna, ez biztos. A lokalizációs assziszt lényege egyébként, hogy az a személy, aki kapja, kicsit eltávolodjon végre az emlékképeitől, amelyek folyamatosan kínozzák az elméjét, fedezze fel jobban fizikai környezetét, és végül, ha már jobban érzi magát, általában előrukkol egy „felismeréssel”. Anyám felismerése ez lett: Jaj kisfiam, de régen takarítottam itt, teljesen elhanyagoltam a lakást!” A gyakorlott segítők nyugalmával vettem tudomásul, hogy anyám jobban lett, és takarítani akar. Akkor sem hívtam volna mentőket, ha így kiált fel: „Kisfiam, örökre száműztek minket egy börtönbolygóra!” A szcientológusok tanítását a fényről egyébként nem tudom osztani. Sok egyéb mellett ez volt az egyik ok, amiért szakítottam velük. Fény nélkül nem tudom elképzelni magamat, és nem tudom elképzelni a megvilágosodást sem. Mert hiszen az a vágyott és örök cél, amit ők a maguk faramuci nyelvén próbálnak körülírni, egy másik vallásban kétezer ötszáz éve ismert, és úgy nevezik: megvilágosodás. A magam részéről egyetlen szöveget találtam, ami szerintem autentikusan szól hozzá a témához, közvetlenül a halála előtt írta egy öreg zen buddhista szerzetes, és így szól: „Fényből jöttem. Fénybe megyek. Mi volt ez az egész?”

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!