NAPLÓK: A napló, aki nem kapott nevet Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 06:24 Összes olvasás: 29687| 5. | [tulajdonos]: Visszaszorulás I. | 2006-11-13 18:19 | A hetedik napon. Parkba igyekeztem, bokrok, gyep kellett, ahol a túletetett dakszlik is tudnak, ha elunják a flasztert. Talán igényeltem belül, hogy valaki a távolból szorítson szorulásom ellen, puszta emberségből, szarás-szolidaritásból, mondjuk társasházi balkon lócájáról, vagy ablakreluxa mögül babonásan keresztbefont mutató- és középsőujjal. Esetleg kisgyerek bilin nemtudatos filantrópiával. Az elvonás gátlástalanná tesz, elébb sliccet tágítottam ellipszis alakban, majd övet oldottam, nadrágot, gatyát húzkodtam térdkalács felé. Pedig nem is kellett.
Mi volna, ha virágágyásra? Szirom tartsa szarom! Lefaroltam földnek, guggoló pózban, angyali türelem ejtett túszul. Egy szemközti padon suhancok cseréltek nyálat, de egy egész majorette-csoport bothajigálós masírozása se parancsolta volna rám a csíkozott alsót. Éreztem, nem néz ki rövid vajúdásnak, és anakondás lesz, méteresen tekereg elő nem törő jellegszilárdsággal. Aki ennyit várat magára, minimum legyen tartása! Szecessziós matéria. Igen, ez legalább tud kivonulni! Dívásan, umbrabarnán, tolásaim ütemét hibátlanul lekövetve. Bár hossza egyre magasabbra parancsolt és lábujjhegyen fejeztem be. Elengedett, kiengedtem. Kész a nagy mű, igen. Versért kiáltott. Mint valamennyi tisztességes művész, anonimitással fejezem ki, hogy a mű fölém nőtt. Sőt, mindnyájatokat ellep.
Fényképezőgépért futottam, itt hű részlet
Nem veszhet semmibe, ez szinte bélművészet!
Felületes szemlélőnek mindez hasmenés,
Ám jó ízlésű lénynek e megfejtés kevés!
Fogékony esztéta tudná, hogy ilyen csodált
Műtárgyat, izé -trágyát alkotó komponált!
A szédítő méret, az összes domborulat
Sugárzó quattrocento reneszánsz öntudat!
A régi, avult előtt húzott le sorompót,
Hát lehet oka csupán némi romlott kompót?
Kétkedők írhatják, hogy közönséges széklet,
És bárkit ihlethetnek erre főzelékek,
Fintorgó finnyások az orrlyukuk befogják,
Lefitymálva századunk programadó szobrát.
Egy kortárs filozófus mellette ebédelt,
Imádkozó szerzetes hittel elé térdelt,
Civilruhás rendőr a tömegen átvágott,
Három tévé küldött ki a helyszínre stábot.
Egy látnok jött külföldről és ráment a pénze,
Orvoscsoport sietett, hogy majd kitenyéssze,
Kuruzsló osont, csak egy kis darabot szeljen,
Elkeverné folyékony fickósító szerben.
Egy orosz olajmágnás nagy csekkönyvet hozott,
A Nemzeti Múzeum rögtön tiltakozott.
A felhajtás meghaladta már a józan észt,
A művésznek ösztöndíjat, kalóriapénzt
Ígért egy tekintélyes kulturális egylet.
Úgy tűnt, hogy az alkotó nagy sokára meglett,
De lebukott a hazug, állítása mese,
A művel nem egyezett vizsgált DNS-e.
Egy portréfestő nyíltan rongálással vádolt,
Önköltségen fogadott neves restaurátort.
A végén ellopták, egy rafinált svindler volt,
Azonnal megbízták az üggyel az Interpolt.
Az elnök elrendelt egy nemzeti gyásznapot,
Most kijárási tilalom, szükségállapot.
A fenti rendelkezés világos észérve,
Hogy bűntudattal üljünk a vécécsészére!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
