| Úgy gondolom, tényleg borzalmasak a közállapotok, már ami kultúra, a művészetek és a gondolkodókhoz való hozzáállást illeti, amire jelenleg csak ráerősít a kormány, bicepszből. Másrészt jó lenne ezt az ország és a magunk javára fordítani: talán nem is annyira nagy probléma, ha az állam kivonul a kultúra olyan mérvű eltartásából, ami gyakorlat az elmúlt 20 (vagy 60) évben kialakult. Persze nem így kéne, mint ahogy most, hanem átszervezésekkel, új rendszer ki - és felépítése által. A demokrácia egyik jól működő eleme, ha az adóforintokból az állam bizonyos összegeket a kultúra és a művészetek támogatására fordít. Azonban Magyarországon a rendszerváltás óta egyetlen-egyszer sem volt jól működő demokrácia, a teljes kulturális támogatási rendszer rettenetesen átpolitizált, végletesen pártfüggő. Az egészséges civil-kontroll szinte egyáltalán nem működik a forráselosztások során. Így nem lehet szabadon alkotni, beszélni, véleményt formálni. A civil mecenatúra Magyarországon szinte nulla, főleg irodalmi területen, egy-két kivételes, fehér holló esetétől eltekintve. Ráadásul az állam tejétől való függés semmilyen szinten nem sarkallja a művészeket, alkotókat, hogy a szélesebb közönség számára is(!!) fogyasztható műveket készítsenek, hiszen a pénz legtöbbször akkor is ugyanannyi, ha 150-en vásárolják a munkánkat vagy 1500-an. Talán ez a szélsőséges és mondhatni, hogy tarthatatlan pénzügyi "nyírbálás" új ajtókat fog nyitni a civil mecenatúra felé és egyre többen fogják keresni a lehetőségeket és a saját hangjukat a szélesebb közönség irányába is, és talán elkezdődik egy olyan folyamat, ami a gondolkodó és alkotó közösséget visszavezeti a - szándékosan csúnya szót használok - fogyasztókhoz. Hiszen őket kéne elsősorban elérni, megérinteni, hogy változások jöjjenek létre Magyarországon társadalmi szinten. Persze ez a gondolatkör jóval összetettebb és szerteágazóbb, igyekeztem tömören megfogalmazni a véleményemet. |
