NAPLÓK: (V)égkiárusítás
Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 04:37 Összes olvasás: 13389| 1. | [tulajdonos]: nap - ló | 2007-07-19 15:50 |
Hazafelé tartott. Jobbról a HÉV-Remíz, balról a víztorony. Már nem számított az sem, hogy esik az eső és hideg van.
Hazafelé tartott. Azon az úton, amin hónapok óta járt. Meddig jár még rajta? És miért pont azon az úton jár…
Számvetést készített az életéről. Van egy albérlete, amit alig tud fizetni, egy pasija, aki nem az övé. Van egy állása, amivel alig keres. Mása nincs, illetve van egy gitárja. Majd egyszer megtanul rendesen játszani rajta. Ha lesz, aki megtanítsa játszani.
Zenélni. Játszani az élettel, a harmóniával, a harmóniákkal. Legyen az gitár, vagy legyen az élet. Más nem kell.
Csak a biztonság hiányzik. A tudat, hogy van valaki, akihez tartozhat. Nem mindenek felett és mindenek ellen. Csak néha együtt úszni az árral, közös folyóban.
Hallgatni a hullámok csobogását. Belebambulni a Napba. Nem hiányzik más. És nem kell neki más.
Ott lenni a világ végén, ahol találkozni lehet a felhőkkel.
Túl szentimentális vagyok.- gondolta magában. Talán tudni kellene néha ennél kicsit tovább. Hiszen annyi mindent megcsináltam már másoknak. Úgy éltem, hogy mindenkinek jó legyen. De ez nem mehet így tovább.
Néha arra ébredek, hogy álmomban kötőtűt szúrok egy csecsemő fejébe, és akkor izzadva, borzadva nézek a tükörbe, csatakos testemen ott pihen az el nem követett bűn borzalma, és akkor csak annyit hajtogatok, hogy ez nem én vagyok, a nevem Viktória, győzni jöttem tehát, és nem mások ellen. Na, kezdődjön a meccs.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
