NAPLÓK: iTomjaimra bontva Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 05:29 Összes olvasás: 29381| 26. | [tulajdonos]: Sorozatfüggés | 2006-07-18 00:16 | Sorozatban mondják le a megbeszélt találkozókat embereim/barátaim. Kezdek sorozatfüggővé válni. A csúcstartó mind közül B. lánybarátom, egykori (plátói!) szerelmem, akivel ötször beszéltünk meg háztűznézőt a lakásán. Négyszer rendesen le is mondta, ötödszörre viszont édesapjánál (vidéken) hagyta a mobilját, így lemondani sem tudta, magamtól döbbentem rá a háztűznéző elmarad. Ma is lemondtak egy találkozót. Kezdem középpontban érezni magam. Egy dél-amerikai szappanopera főhőse vagyok, melynek cselekményét bizzar módon Becket és Kafka művei ihlették. A főhős igazi sztár, mindenki vele akar találkozni: vacsorát főzni neki, tanácsot kérni tőle, lefeküdni vele (mondjuk ezt a nők/ ha férfi a főhős/ ha férfi vagyok egyáltalán) - DE! az utolsó pillanatban mindenkinek inába száll a bátorsága, és lemondják a nagy találkozást. Főhősünk körül forog az egész bolygó, de pont vele nem történik semmi, illetve a pontosság kedvéért senki nem történik vele.
Hülye érzés. Mondhatom. :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 25. | FENTE LEVENTE: Jó napokat | 2006-06-26 08:11 | | A fegyverek nem azért szólnak mert beszélni tudnak,de némán meghalni sem dicsőség ha nem tudod miért történnek a dolgok.(FENTE LEVENTE) A napló apró,de a gondolat naggyá teszi.Apróságokból építsünk nagy gondolatokat és irányítsuk az indulatokat a "fenébe",bele a mélybe,idejébe. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 24. | iTom: hallgatag | 2006-06-26 01:03 | | Csak halkan írom ide, hogy 0:57-kor hallgatni jó címmel született egy bejegyzés a fórumban. :) Mintha valami hatalmam lenne. :DDD | |
| 23. | [tulajdonos]: a 22-es csapdája | [tulajdonos]: mandula | 2006-06-26 00:06 | "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." - Wittgenstein. Igen, de amiről nem lehet beszélni, az éppenségel nem-e (sic!) provokáció forrás? "Belelátni Isten fekete agyába." (Hogy egy olyan versből idézzek, ami jó néhány embert provokált a Nagyító rovatban. Hogy a szeretetről beszélt (amiről nem lehet) szeretet nélkül (amiről hallgatni). Vajon, amikor valakinek kimondom a bűvös "szeretleket", mi(k)ről hallgatok?)
Amiről nem lehet beszélni, arról akar mindenki hallani. Erre épül minden félreértés. Féligértés. Meg-nem-értés. :)
Ez a huszonkettes csapdája. Mindig az az információ kell, amit nem kapunk meg, de amíg nem kapjuk meg, addig abban sem lehetünk biztosak, hogy az az információ létezik, de mi azért létrehozzuk, csak hogy legyen.
*
Megvan a mai szentbeszéd! Hurrá! | |
| 22. | [tulajdonos]: mandula | 2006-06-25 23:37 | Valami mandula illat áramlik be a nyitott abalakon, valami olyasmi, mint annak a gyerekkori ragasztónak (hogy is hívták? Pelifix?) unott mandulaaromája. Amikor színes papírfecnikkel kellett rajzórákon papírmozaikot gyártani... Az egész osztály ezt használta, a tanárnő óvott minket a technokolrapidtól... Most képzeljétek el 33-35 tubus technokolrapid, milyen kollektív bódulatba ringatta volna az osztályt a rajzóra végére. Így csak mandulaaroma lebegett körbe minket. Ez az illat suhan szobámba éppen, mintha egyenesen az egykori Május 1. most Hermina úti osztálytermet szellőztetnék át a szobámba. Madeline-süti, mi? A fene se akar most eltűnt idők nyomába eredni.
*
Megakarok tanulni argentín tangózni. Egyszer már neki futottam, de abbahagytam. Most csak ennyit írnék. Egyszer még nekifutok. Ennek a témának. Itt a helye(m).
*
Most semmiről nem beszéltem. Mindenről hallgattam.
*
Lehet őszintén hallgatni? Ellhallgatni? Lehet őszinte a csönd? Lehet őszinte a múlthoz ragasztó (Pelifix, szinte biztos) mandulaillat? Lehet, őszinte egy félbehagyott folyamat? Egy félbehagyott tánc(tanulás)?
*
Lehet őszinte vágy, hogy ezután a bejegyzés után senki ne értsen, illetve meg nem értettnek tartson? Lehet őszintén a meg-nem-értett szerepében tetszelegni?
*
Ezt nektek! (Hosszú füttyel áthúzott monológ.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 21. | t: 3 | 2006-06-25 05:30 | Vagy az ip-cím leleplezés miatt? boney m, van ilyen, én is virgonckodtam legion álnéven.
Szóval fel a fejjel, drága a temetés. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 20. | t: no2 | 2006-06-25 05:30 | | Bár nem értem, miért. Sokan kapjuk meg a névtelen rúgásokat. Ez egyfajta elismerése munkánknak. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 19. | t: no | [tulajdonos]: Javítva | 2006-06-25 05:29 | Fel a fejjel, no! A remeték önkéntes száműzetésbe vonulnak, végül is te is ezt tetted, nem?
| |
| 18. | [tulajdonos]: Javítva | [tulajdonos]: Szent Iván Éj | 2006-06-25 01:25 | Így helyesen: "Közben próbálok koncentrálni. Szomorúan. Ez egy vers címe. Ez egy állapot."
Kimaradt a lényeg, szomorú ügy.
(Még valami. Tocó Dokk-remeteként szólított meg. Ilyen bejegyzések után aggódnom kéne, de tényleg. Még remeterákom lesz.) | |
| 17. | [tulajdonos]: Szent Iván Éj | 2006-06-25 01:21 | Hazafelé. A Múzeumok Éjszakájáról. Kezemben névnapi ajándék Fitrától, Kemény István: Élőbeszéd. (Kezemben élőbeszéd, számban hallgatás, szívemben üstdob vagy üsd-vágd.) Zötyögés a 76-os trolin, az utolsón. Szembenülök egy arccal, egy kétdimenzióssal. Állával vállához szorít egy palackot (Szentkirályi), mint egy hegedűt. A nő gyönyörű. Mintha flörtközelben. Közben próbálok koncentrálni. Ez egy vers címe. Ez egy állapot.
"Ki kéne bolondulni innen,
Mint az öngyilkos, ha visszafelé él."
Ki kéne tépni a kezéből a Szentkirályi-hegedűt, megfogni az állát, tartani, mint egy almát, egészen szorosan, mintha a héja lennék. (Egészen szoros héja-nász.) Kibillenteni mosolya mérlegét az egyensúlyból. Beleharapni. Bejutni a magházba, a fogakhoz. Kész öngyilkosság képzelődni most.
"Leszedni az i-ről a pontot,
De visszarakni, ha a helye fehér."
Letépni a blúzát, hangréseket rajzolni a hátára, mint Man Ray az Ingrés hegedűje című képre. Állammal vállamhoz szorítani. Hideg és fehér. Hósapka a csúcson. Csak egy fénykép. A helyére tenni.
"A legjobb, ha úgy marad minden,
Ahogy találtam, nem is volt rossz úgy.
Megvetni a megbomlott ágyat,
Földön aludni, és meggyógyul a múlt."
Megvetem a megbomlott agyat. Fordulunk az Izabella utcára, és neve lett, aminek nem volt. Ráfordultam a (Szent)királyi útra. Királyi út nincs. Izabella lefényképezve. Bepalackozva. Csavarni kéne a kupakon az ellentétes irányba. Nem így becsavarodni.
"Ajándék volt. Hallom, hogy koppan.
Mielőtt leesne, jóval hamarább,
Angyal száll át, helyre áll a rend,
Kibomlik a papír, kiesik a tárgy."
No comment. Csak egy mosoly. Mintha élne.
"És akkor megkezdeni szépen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él:"
Most vízválasztó jön, tudom. Szentkirályi. A siker íze. Királyvíz. Király, víz. Egybe és külön. "Az ágy közös. A párna nem." A párna, a párna. Az ágydaganat. Halálos csönd. A végítélet királyvíze, derüljön ki, mi nem arany. A többi föltevés. "Létében ott a rés." A fény-lik. Ez már az alagút vége.
"Elfelejteni az egészet,
Kis cetliket írni: tej, kenyér
tej, kenyér"
Bocs, hogy élek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
