NAPLÓK: Visszfény
Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 01:43 Összes olvasás: 7259| 3. | [tulajdonos]: másra | 2018-03-25 18:24 |
Én örülök, hogy a téma,
(még ha "száraz" is) adta magát.
Köszönöm rímbe szedett, nem léha
figyelmének, pár sornyi tiszta szavát. |
|
Olvasói hozzászólások nélkül| 1. | [tulajdonos]: egy | 2018-03-25 16:31 |
Zsugor
Földi kolonc nem húz már, szárnyal az ember az égen.
Földanya, lám csak, tarkavirágú pléd s mi merészen
lessük a titkát, mart sebe bennünk nem sajog: álom,
mint az a rét-aromás nyár, tűnő zöld moha-lábnyom...
Ősz jött, majd tél. Hó fedi vágyunk. Megfagy a gondolat.
Meddő, árva világunk szűkül, tétova, nem fogad
újult célokat. Egymást bántani! Csak sietősen
mert itt harcol az élet! − harsog a hang eszelősen.
Kérni ha tudnék: hűs nyugodalmat, hajnali csöndet
kérnék; gyermeki tiszta erőt és álmokat. Édes
almavirág-szirom ének szálljon, szép ragyogással:
"Arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk."
Napba kapaszkodj ember, hagyd, ami árt, ami véges!
Újra tavasz van, földi kolonc nem húzza a lábad. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
