NAPLÓK: Ollram Csaba Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 04:06 Összes olvasás: 27816| 5. | [tulajdonos]: Diane di Prima | 2015-05-23 11:43 | 4. rémkép
Napokig éheztem, majd tálcára tettem a feketedő nyers de talán ehető vagdalt húst és gyufáért mentem.
Ez egyszer tiszta serpenyővel visszatértem, láttam az asztalon hús nincs, macska van, hús nincs. A kurva anyját mondtam és a serpenyővel laposra vertem, csontját összezúztam, félholtra vertem és otthagytam, hogy kibőgjem magam. Poloskanyüzsgős ágyon aztán sírtam jajveszékeltem sírtam hátha ettől megnyugszom, majd kislattyogtam a konyhába és nem hittem a szememnek.
Az asztalon feküdt megmerevedve, csendesen kinyúlt a többé már nem éhes macska, kimúlt; csak az asztalra földre csöppent alvadt hajdani vér nyoma mutatta, hogyan került mellé a döglött egér - az étel.
Nekem fogta. | |
| 4. | [tulajdonos]: Gregory Corso | 2015-05-22 07:12 | Ucello
Eörsi István fordítása
Sose
halnak ők meg azon a harcmezőn s a farkasok árnya se szedi őket össze mint zsineg
a
kévét a teljes látkörön csak várják a csatahulladékot Nem lesz ott halott
hogy kifeszítse lötyögő hasukat
se püffedt lovak halma hogy vérben forgassa
ragyogó szemüket vagy hullaevésre csábítsa őket Inkább éhen zordulnának őrült
nyelvvel
mintsem elhinnék hogy senki se hal meg azon a mezőn Sose hal meg,
aki ily összefonódva küzd
lihegés lihegésbe szem a szembe dülled meghalni
lehetetlen moccanni is fény nem üt át se buzogányos kar nincs más csak paripát
túlziháló paripa ragyogó pajzs a pajzson egy sisakos szem pont-sugarától csillog
valamennyi ó de nehéz itt az összefont lándzsák közé zuhanni
S azok a zászlók!
dühösen zúdítják jelvényeiket az ég irtásain át! Vélnéd hogy a leghidegebb folyóknál
festette seregeit
vaskoponyák sora villog a sötétben Vélnéd hogy senkisem
halhat meg itt
valamennyi harcos szája dal-palota valamennyi vasököl álmatag
gong buzogány
zenget buzogányt mint az arany kiáltásai hogy vetném magam
én is ilyen harcba! Ezüst férfi fekete lovon vörös lobogóval csíkos
lándzsával
meg sose halni, örökkön élni
festői háború arany hercegeként | |
| 3. | [tulajdonos]: Jack Kerouac | 2015-05-16 20:13 | Semmi sem
Ismeri saját ürességét -
A düh
nem szereti ha rohamaira emlékeztetik - | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2. | Ollram Csaba: Jack Kerouac | 2015-05-15 15:38 | 211. kórus
A remegő hús fogantatásának
Kereke pörög az űrben s kizúdul
Ember, disznó, teknős, rovar, béka, serke,
Gyíkok, csíkok, tetvek, patkányok, aranyderes
Versenyparipák, sertésvészes idilli kullancsok,
Keselyűk megnevezhetetlen iszonyú tetvei,
Gyilkosan támadó afrikai
Kutya-hadak, a dzsungel kóbor rinoceroszai,
Oriás vadkanok, hatalmas gigászi
Elefántbikák, kosok, sasok, karvalyok,
Lepények és Sünök és Labdacsok -
Végtelen körben foganó élőlények
Vicsorognak a Tudatban
A tér tíz irányában keresztül-kasul,
Megszállva minden külső-belső zugot,
A szupermikroszkopikus törpe-bigyusztól
A roppant Tejút Fényév-Belsejéig
Kivilágítva egy Elme egét -
Szegény! Bár megszabadulnék
e güriző hús-keréktől
s lennék az égben megóvott halott
(Eörsi István) | |
| 1. | [tulajdonos]: Gregory Corso | 2015-05-14 21:26 | De nekem nem kell a jóság
Eörsi István fordítása
I
Ismerem
a jóság különös dadáit, a betegeket csókolják, gondozzák az öregeket, és az őrülteknek
kandiscukrot adnak! Figyeltem őket, éjjel, sötéten és szomorúan tolókocsikat görgettek
a tenger partján! Ismerem a jóság hájas püspökeit, a szürke hajú öreg kis hölgyet,
a szomszéd papot, a híres költőt, anyámat, ismerem valamennyiüket! Figyeltem őket,
éjjel, sötéten és szomorúan ragasztgatták az irgalom plakátjait a kétségbeesés
erős oszlopaira.
2
Ismerem
magát a Mindenható jóságot is! Szűzies, fehér lábánál üldögéltem,
hogy bizalmába
férkőzzem! Csak kegyes dolgokról beszéltünk, de egy éjszaka megkínoztak azok a
különös dadák
a hájas püspökök. Az öreg kis hölgy szöges kerekű kocsival átrobogott
a fejemen! A pap felhasította gyomromat, belém dugta kezét,
és ezt kiabálta:
"Hol a lelked? A lelked!" A híres költő felcsippentett és kihajított
az ablakon! Anyám elhagyott! A Jósághoz rohantam, rátörtem az ajtót
és meggyaláztam!
egy megnevezhetetlen késsel ezer sebet ütöttem rajta, és mocsokkal fertőztem be
mindet!
Lecipeltem a hátamon - mint egy vámpír -
a macskaköves éjszakába!
Kutyák vonítottak! Kandúrok menekültek! Bezárult minden ablak! Fölcipeltem tíz
lépcsősoron! Ledobtam kis szobám padlójára, mellé térdeltem és sírtam. Sírtam.
3
De
mi a jóság? Megöltem a jóságot,
de mi az? Jó vagy mert jó életet élsz. Szent
Ferenc jó volt. A háziúr jó. A nádpálca jó. S ha én azt mondom, hogy a parkban
ücsörgő emberek jobbak? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
