NAPLÓK: Egy Napló Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 01:55 Összes olvasás: 6871| 1. | [tulajdonos]: 04ri | 2015-01-23 17:28 | | Ezt a naplót azért indítom, hogy választ próbáljak találni sikertelenségem okára, ami következetesen, tendenciózusan súlyt. Próbálok közelebb kerülni magamhoz. Próbálok feldolgozni egy esetet, miközben meg is tartom a tanulságot, nem felejtem el, nem veszítem szem elől, úgymond ütöm a vasat, mellkastájékon az a melegségérzés, ami kecsegtetett, ahhoz tartom magam. Megérteni, mi ez az egész, számot vetni, mert már nincs humorérzékem ehhez, úgy egészen konkrétan megfogalmazni, miért érezzem úgy, hogy magától értetődik, hogy létezem, közvetlen haszna nincs, az a felfogás bukik, hogy azért, hogy jól érezzem magam, mert ez nem kézzel fogható. Ennek így most eljött az ideje. Hogy miért most. Nyilván most telt be a pohár. Az életem kevés ahhoz, hogy annyit bírjak haladni benne, mint másvalaki öt év alatt, kezdek mindent elengedni vagy legalább addig lebontani, míg az utolsóig el nem jutok, aszerint szemlélni, mit merhetek, mert tulajdonképpen a kudarckerülés a legfőbb béklyóm, tulajdonképpen jó lenne azzal is tisztában lenni, kiért érdemes élni, igen, témánál vagyok. Hogyha érte ugyanúgy felvágnám az ereim, ahogy ő magának tette, akkor vajon megszeret-e. Elég bizonyíték-e neki. Még kényelmes is lenne bekerülni egy pszichiátriára, megszoknám, szerintem ezzel könnyen célt érnék, ezzel nem versenyezhet az, akit helyettem választott, most ő is vágja fel az ereit? Ez elég hülyén nézne ki. Nem sokáig maradhatnak így a dolgok. Nem vezet sehova, örülök, hogy észrevettem, ezzel helyettesítem azt, hogy időközben nem kéri senki számon, hogy van értelme. Emlékeztetnem kell magam folyton, permanens készen kell állnom arra, hogy tiszta tudattal megtegyem, csak a parancsra várok, ha ebben a naplóban megfelelő negatív előjelű válaszra jutok, akkor cselekszem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
