NAPLÓK: Csinka Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 12:42 Összes olvasás: 36739Olvasói hozzászólások nélkül| 44. | csinka: beszélgethetünk! | 2004-01-20 19:31 | | Szerinted eddig nem vettem észre, hogy lehet küldeni verseket e-mail címekre, vagy ez egy új szolgáltatás? Nekem nagyon tetszik. Azokat a verseket amik tetszenek elküldöm a saját címemre, mert ott jobban lehet olvasni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 43. | SHR: nemleges | 2004-01-19 23:39 | | kedves Csin(talan?os?)ka, nem vagyok jelenleg a dokkon megtalálható. sem naplóm sem versem, sem becenevem, csak a figyelmem, az meg halvány engramokat hagyogál. amúgy, egyre gyengébb ez a naplóféle állomány. itt nálad elbeszélgethetünk, kár, hogy teázni nem lehet. szép hetet! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 42. | Csinka: hello | Sun Horse Rider: aha | 2004-01-16 19:44 | | Szia! Nem nyitottál véletlenül valahol valamilyen naplófélét? Szívesen olvasgatnám. Érdekelne, hogy éled a mindennapjaid? Van esetleg más nick neved itt a naplók között, vagy nem fogod elárulni? Akkor csak mondd, hogy igen. Majd kitalálom melyik az. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 41. | Sun Horse Rider: aha | 2004-01-16 00:16 | | ennek örülök, hogy nem gyötöra szomor. aha. néha nem a mondanivaló, csak maga a jelenlét, az is elég - néhai Biegelbauer Pali szavaival a "VANás". vagyok neked. szép napokat! SHR | |
| 40. | [tulajdonos]: Sun Horse-nak | 2004-01-07 23:11 | Köszönöm:)))))) Ez az egy mondat olyan jól esett, hogy valakit érdekel, hogy mit csinálok, mi van velem, hogy muszáj megnyugtatnom téged. Remekül vagyok.
Idejárok olvasgatni, de én már nem akarok itt mindenféle szomorúságommal megjelenni, és terhelni az esetleges olvasókat.
Különben sem vagyok már nagyon szomorú, csak kicsit. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 39. | Sun Horse Rider: Jaj, jaj. | 2004-01-07 22:51 | | Te Csinka! Csak nem megfagyzál a téli éjszakában! Vigyázz azzal a bolyongással! | |
| 38. | [tulajdonos]: jó, hát hülye vagyok | 2003-12-20 21:36 | | hát mi tagadás, néha hülye egy kicsit mindenki, főleg, ha már a szerelem elveszi az eszét. Ez vagyok én is jelenleg. Nem is büszkélkedem vele. Mit tehetek, valahogy le kell vezetnem a feszültségemet, de sehogy sem sikerül. Ami régen gyerekjáték volt az most mázsás tehernek tűnik. És ez az örökös sírás kikészíti a szememet. Szemüveget kell hordanom, mert még ráadásul rövidlátó is vagyok, de eddig hiúságból nem hordtam. Mostmár kellemetlenségeim vannak belőle. Nem ismerem meg 20 méterről az ismerőseimet. A karácsony sem lesz egy leányálom, de valahogy majd túljutok rajta. Szerettem, de most már nem tud semmi szépet adni. Legszívesebben bolyongnék kint az éjszakában. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 36. | [tulajdonos]: hétvége | 2003-12-19 22:11 | | Képtelen vagyok bármit is írni, itt a hétvége és én változatlanul várok valakit. És hiába. Feszült vagyok, és ez már megint csak arra lesz jó, hogy megpróbáljam oldani valamivel, vagy a szex, vagy a pia. Mit válasszak? Nincs is olyan rossz dolgom, van akinek ennyi sincs. Mondjuk, csak a pia, vagy csak a szex. Vagy egyik sem. Ha egyiket sem vagyok hajlandó csinálni, tovább szenvedek, de minek? | |
| 35. | [tulajdonos]: visszatérés | 2003-12-15 14:03 | Tipikusan lépcsőházi, utóiratos, és folyton kiigazítós gondolkodásom van. Azért is tértem vissza. Valahol írtam, szóltam valamit amit nem kellett volna. Most én szólok valamit, hátha még jóvátehető a dolog. Bár ebben már egyre kevésbé hiszek.
Azt hiszem túlbecsültem a teherbírásodat, és nem számoltam azzal, hogy nehéz meggyőzni téged a szeretetemről, hiszen saját magadat sem tudod elfogadni olyannak amilyen. Talán mindenkivel, és főleg magaddal szemben is maximalista vagy, ennek biztosan nem tudok megfelelni, én senkitől soha nem követeltem semmit, nemhogy a maximumot, semmit, ami lelkileg vagy akár testileg nehezedett volna rá. Tőled sem akarok már semmit, és ebben biztos vagyok, hogy megkönnyebbülsz és talán jobban fogod érezni magad. Ha végiggondolom az életemet, elég sokat fejlődtem mentálisan ha újra kezdhetném akkor kicsit gyorsabbá tenném ezt a fejlődést. Itt arra gondolok, hogy eléggé kisajátító, féltékeny voltam és gyakran "mindig én járok rosszabbul" című szlogent ismetelgettem, habár ez nem így volt. Én is azt vallom, hogy aki el akar menni azt el kell engedni még ha nagyon szeretjük akkor is, sőt akkor igazán. A lányomat sem akadályoztam meg semmiben ha akart valamit megtehette szabadon, és most úgy gondolom, hogy ő nem fog úgy kötődni, vagy inkább függővé válni másoktól, mint ahogyan én függővé tudok válni, sajnos még most is. Gyerekes félelmeim vannak amiktől nem nagyon tudok megszabadulni, bár igyekszem. Irányítást és útmutatás vártam, de ezt sosem szabad bevallani, már erre is rájöttem. Úgy kellenne tennem mintha mindenben biztos lennék, erős mindenre elszánt és "rám lehet támaszkodni" embert mutatni kifelé. Dehát ezt nem lehet sokáig titkolni, hogy ez nem megy. Nekem nem. Mindent megteszek azért akit szeretek. Megtennék. Csak hogy ez nem így működik. Azt hiszem erőszakos, kiszámíthatatlan, lelkileg kiegyensúlyozatlan vagyok. Be kell valljam, nem felelnék meg annak a maximalista elképzelésnek, hogy minden legyek egyben és engem ne szeressenek. Én csak úgy tudok szeretni, hogy viszontszeretnek. Ez olyan egyszerű képlet amiből már minden levezethető. Ha szeretlek segítek rajtad, ha szeretlek társad vagyok, ha szeretlek odaadok mindent, de ehhez az is kellene, hogy úgy fogadd el, hogy legalább a jelét add annak, valami megmozdult a szíved mélyén irántam. Nem történt meg, és teljesen érthető is, hiszen már az elején láthattam volna, de teljesen elmerültem a saját érzelmeimben és ahelyett, hogy a tiéddel foglalkoztam volna minden energiámat sajátmagamra pazaroltam. Ebből is látszik, hogy önhitt és önző vagyok.
Jól van ez talán jobban esett, mint ha egy pszichológusnál kellett volna eldadognom egy csomó mindent. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
