Rálik Alexandra
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
10. 9.
| 2010.02.28 10:12 | csend zenésze -- re: meo-üzenet | Gyerekjáték (2.)
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm az építõ kritikát! Én is érzem, hogy még elég zavaros, de örülök, hogy lát benne lehetõséget, szóval próbálom betartani a tanácsokat. | 8.
| 2010.02.27 22:17 | Janáky Marianna -- Gyerekjáték (2.)
|
| Válasz erre | Tetszik egyedisége, ötletei, de igaza van a szerkinek. Kevert a szó- és képvilága, és a sûrítéstõl erõsebb lenne.
De lettek itt maradandokk kevésbé jók is, ezért aztán ne csüggedj!
Sikerülni fog Neked is, kedves Alexandra! | | A fenti posztra érkezett válaszok: csend zenésze | 7.
| 2010.02.27 08:28 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Gyerekjáték (2.)
|
| Válasz erre | Tetszik a felütés, a folyton munkáló fantázia is. Viszont épp ez a fantázia válik hátrányára a versnek: képiségét nem érzem elég fegyelmezettnek, nyelve itt-ott megfárad, mintha nem érne rá magával törõdni a képek dinamikus megnyilvánulni akarása miatt. A "bûzös gépverejték", a "rozsdás bádogszatír", vagy az "olajért sikolt fogaskerekem" túlzott és evidens teatralitása jó példái ennek. Inkább a könnyen készíthetõ, mert begyakorolható meglátásokból merít a hasonló helyeken a vers, mintsem saját kútfõbõl dolgozna. Azt hiszem, némi redukció jót tenne neki: valahogy úgy kellene véghezvinni, hogy megmaradjon a kétségtelen elevenség, a semmibõl valamit teremtés aktusa, a sárgolyó frappáns és sokféleképpen, akár önreflexióként is olvasható motívuma. Nem tudom maradóssá tenni ezt a verset, viszont a figyelmet szeretném rá felhívni, készülõdõ, de saját hangot hallunk, minden mellékzörej ellenére is tisztán kivehetõn. | | A fenti posztra érkezett válaszok: csend zenésze | 6.
| 2010.02.26 14:54 | csend zenésze -- re: meo-üzenet | Valaki mocorog idebent
|
Válasz erre
Előzmény | Igen, pont ez lett volna a lényeg, hogy a lírai én nem tudja, ki is valójában, elhatárolódik a távozótól, de ezzel együtt mintha meg is szûnne létezni. Bár az igazat megvallva nem tudom lefordítani, mert ez pillanatnyi érzés volt, így arra sem tudok magyarázatot adni, hogy miért kell széttépni a lírai ént. Egyszerûen ezt éreztem. Az meg már másik dolog, hogy túl kiforratlanok az eszközeim ahhoz, hogy ezt megfelelõen tudjam átadni... | 5. 4.
| 2010.02.20 19:17 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Valaki mocorog idebent
|
| Válasz erre | Nem értem Alexandra több versében miért érez óhatatlan vágyat a lírai én, hogy szétmarcangolja önmagát. Emlékszek az elõzõ múlós versére, ahol szintén széttépi magát a vers beszélõje, csak abban egy tükör elõtt állva teszi. Leginkább egy horror film bevezetõ képeiként tudom elképzelni e jeleneteket. Nem beszélve arról, hogy a "lelkem", amit így hívok, és a "testem" amit így hívok, az mennyire vagyok "én". ("le nem húz magáról engem, a feslett, ócska ruhát"-tehát az a valaki, aki ezáltal távozott, kiszabadult, már nem "én" vagyok) | | A fenti posztra érkezett válaszok: csend zenésze | 3. 2. 1. 0 |
|
