Péter Béla
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
940. 939.
| 2026.10.26 20:35 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Az utazó álma
|
| Válasz erre | Ebben a töredékben nagyszerű emelkedett szakaszok vannak, a "sejtnyi láthatatlanságból/ kinövő kölyöknyi alak, lobogó/ klott gatyában vitorláz elő a kaszáló,/ s a lengenádas hullámveréséből/ kamasszá, majd meglódulva közelít" kifejezetten gyönyörű, de úgy, hogy a modernitás számos követelményének eleget tesz- érthető, hogy ilyen lendületet miért kellett közzétenni akkor is, ha befejezni, kikerekíteni nem sikerült, s az is, hogy miért nem sikerült még befejezni.
A következő nagyobb tömb ugyancsak tartogat lehengerlő megoldásokat, a "pillanat olvasztótégelye" mindenekelőtt kiváló. Az olvasót végső soron a nagy ívben, az elmosódó, követhetetlen vershelyzetben torlódó nagyszabású képekben izgalmasan pontos, drágakőszerű megállapításokat talál- ebben a kásás anyagban pedig végső soron a töredezettség sem bántó, sőt, mintha a töredék-jelleg szükségszerűen tartozna hozzá az egészhez.
Talán éppen ezért érzem azt, hogy az "esetlen szerelmesen és tiltott focipályák/ terhével (a félelem ménkű-nagy apai/ pofonokat hesseget)" nem működik, ez mintha kényszeresen kikerekíteni, klasszikus ívbe formálni akarná a művet, és ezért olyan elemeket ad hozzá, amiket a lendület már nem röptet és csak vánszorogni tudnak.
Más okból, túldramatizáltsága okán érzem kifogásolhatónak a második versszakot. Az első két sor szépen megindít egy többé-kevésbé absztrakt vershelyzetet, kompozíciós alapszövetet, ez viszont, kérdéses jellegénél fogva is csak lovagol ezen az ígéreten, mármint hogy itt absztraktba hajló látomás-áradat lesz várható és nem mond olyat, amit végső soron az olvasó ne tudna hozzátenni a szöveghez.
Szerintem a szöveg akkor működne a legjobban, ha az első két sor maradna meg, a "…sejtnyi láthatatlanságból/ kinövő kölyöknyi alak, lobogó/ klott gatyában vitorláz elő a kaszáló,/ s a lengenádas hullámveréséből/ kamasszá, majd meglódulva közelít" valamivel továbbszőve, de nem úgy, hogy meg akarjon felelni valami önéletrajzi nagy ívnek, aztán a mostani negyedik versszak és a befejezés: bár ezekben is sok a csiszolnivaló. A "tegnapi képem/ kirajzolódó ábrázatán" egyértelműen durva túlírás, ezzel kezdeni kell valamit. A "megsérült arcélek" pedig fenséges Chagall-i avantgárd kocsma-kompozíciót kanyarít, ez a kép megint csak a vers egyik drágaköve, amit kiemelve, elkülönítve is lehet emésztgetni, meditálni rajta, illetve bennem képzőművészeti áthallások révén erősen visszhangzik. A "láz felizzó tisztítótüze" megint csak túlfeszített, a "láz tisztítótüze" is bőségesen elég lenne. Az utolsó három sort is átgondolnám, a "dermedt zűrzavar" nagyon patetikus, meg az egész mondatszerkezet túlterhelt hatású (ami persze nem annyira indokolatlan itt). A "sötét söntés homályából" is túlírt, nem kell szerintem a "sötét", ha már annak a söntésnek homálya van.
Összességében nagyszerű részek vannak ebben, és ha rá is fér a csiszolás, egésszé kerekítés nélkül is megállhatná a helyét. Számomra a "megsérült arcélek" mögötti képi logika kicsinyítő tükörként kifejezi a vers stiláris távlatait is, amely szerint nem kell kényszeresen befejezni. | 938.
| 2026.10.11 11:07 | szolvasker@freemail.hu -- re: meo | A hiány
|
Válasz erre
Előzmény |
Válasz erre
*Kedves Timi!
Sajnálom, de leszakadt a jobb oldali "szökevény" a szövegből. Remélem, itt már nem szakad tovább!
Köszönöm az érdeklődést!
Üdv.pb.
*
A hiány
.
A gaz elborítja a váróterem romjait és környékét.
Elszáradt kóróerdő mered az ég felé.
Fel-felerősödő surrogással seregélyek örvénylenek tovább.
Az arcon különös fény.
A megcsillanó szem kutat a távolság réseiben. Végül egy kettétört ecetfa törzsére tapad a tekintet.
Az égszínkék expressz könnyű suhanással érkezik.
Halk, sikolyszerű fékezéssel, puhán lengedezve áll meg.
Az ablakokra száradt tekintetek sötéten bámulnak a külvilágra.
Egy ajtó felszakad.
Valaki alászáll.
Áttetsző, halvány selymekből kiélesedő alak.
Lassú átúszás.
Ölelés.
Mélytengeri hang a fájó dobhártyán…
(javítva) | 937. 936.
| 2026.10.11 11:00 | szolvasker@freemail.hu -- re: meo | A hiány
|
Válasz erre
Előzmény | *Kedves Timi!
Sajnálom, de leszakadt a jobb oldali "szökevény" aszövegből.
Remélem, it már nem szakad továb!
Köszönöm az érdeklődést!
Üdv.pb.
*
A hiány
.
A gaz elborítja a váróterem romjait és környékét.
Elszáradt kóróerdő mered az ég felé.
Fel-felerősödő surrogással seregélyek örvénylenek tovább.
Az arcon különös fény.
A megcsillanó szem kutat a távolság réseiben. Végül egy kettétört ecetfa törzsére tapad a tekintet.
Az égszínkék expressz könnyű suhanással érkezik.
Halk, sikolyszerű fékezéssel, puhán lengedezve áll meg.
Az ablakokra száradt tekintetek sötéten bámulnak a külvilágra.
Egy ajtó felszakad.
Valaki alászáll.
Áttetsző, halvány selymekből kiélesedő alak.
Lassú átúszás.
Ölelés.
Mélytengeri hang a fájó dobhártyán…
| | A fenti posztra érkezett válaszok: szolvasker@freemail.hu | 935.
| 2026.10.10 18:30 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A hiány
|
| Válasz erre | Kedves Béla!
A szöveg vizuális atmoszférateremtése figyelemre méltó, ám a kiálló sor indokolatlanul megbontja a tipográfiai egységet, és a várt drámai hatás helyett csupán technikai zökkenőként hat.
A vers egészének jót tenne, ha a vizuális trükkök helyett a zárósorhoz hasonló érzetekre építene.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: szolvasker@freemail.hu | 934. 933. 932. 931. 930. 929.
| 2026.09.21 17:30 | Siska Péter - szerki -- meo | Zanza
|
| Válasz erre | Karakteres egy szöveg, az biztos. Nem hibátlan, néhol pl. az absztrakciók gyengítik az egyes fragmentumok nyers erejét, de ügyesen ütközteti a regisztereket, hatásosak a nominális szerkezetek, de engem leginkább az abszurd tárgyilagossága nyert meg. Valahogy úgy vagyok én is vele, mint Dávid. Marad nálam is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 928.
| 2026.09.20 16:54 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Zanza
|
| Válasz erre | Kedves Béla!
Erre vártam! Hogy a katonás élmények és a szocreál hangulat letisztultabb, kísérletibb formában éledjenek újra. Ez igen! Most már ne adja alább.
Nálam marad.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 927.
| 2026.09.19 20:54 | Fűri Mária - szerki -- meo | Hiába
|
| Válasz erre | Az első két sorban még ott látom a nekem kedves Péter Béla versek ígéretèt, ezt követően én is inkább a kevéssé meggondolt indulatot. | 926. 925. 924.
| 2026.09.19 07:01 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | Zanza
|
| Válasz erre | Az a bajom a Péter Béla szövegekkel, hogy mind rokonszenves, vagyis nehéz elfogulatlanul meóznom.
Mi a jó próza ismérve? Számomra az, ha belekerülök a történetbe és ez most összejött. És nem tudok nem röhögni azon hogy "=megszünt" | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 923.
| 2026.09.11 16:18 | Péter Béla -- re: meo | Hiába
|
Válasz erre
Előzmény |
Próbálok mértékletes lenni, bár itt a "szépszó" már idejétmúlt-
nak tűnik.
Köszönöm a hozzámszólást.
Üdv.pb.
| 922.
| 2026.09.09 11:48 | Siska Péter - szerki -- meo | Hiába
|
| Válasz erre | Számomra hiányzik ebből a versből a képi és a gondolati differenciálás. Folyamatosan emeli a hangerőt, de lényegében ugyanazt ismétli: minden romlott, miért nem avatkozik közbe az Isten? A tomboló vihar, a kajánul röhögő ördög inkább egy régebbi pokolábrázolás kész, karikatúraszerű illusztrációi, a zárás, a "vért fröcsög az emberi szitok!" pedig nagyon túlírt, képzavarba hajlik. Úgy érzem, elviszi az indulat a szöveget, és emiatt nem igazán képes saját, felismerhető versbeszédet teremteni, szinte automatikusan aktivál egy már jól ismert szókészletet. Távolságtartóbban, hidegebben közelíteném meg a témát. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 921. 920.
| 2026.09.01 21:14 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | időhasadék (szolnok)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Béla!
Nem is kell megmutatni a konkrét képet, láttam Kádár Csomor Gábor ilyen jellegű munkáit, pontosan értem már, hogy kerül hajóroncs a Kossuth térre, illetve Kossuth tér a hajóroncsra... ilyen jellegű verseknél fontos lenne megnevezni az ihlető művet, akár mint zárójeles alcímet, vagy a címben a "(szolnok)" helyén.
Ennek fényében még sikerültebbnek érzem a "holmi kiszáradt tengerfenék e nyomasztó tér"-t és az utána jövő szakaszt, amit Péter is méltatott, és még átgondolandóbbnak érzem "az agyadra, agyamra telepedett valami mákony?"-t. Pont itt lehetne megcsillogtatni a kongenialitás művészeti ágak között átívelő elveit, olyan közös nevezőket az stílusokban, a stilizálásban, stb. Ezzel szemben a "az agyadra, agyamra telepedett valami mákony?" elintézi a szürrealizmus bemutatását annyival, hogy bizarr, a valóságtól különböző. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 919.
| 2026.09.01 10:45 | Péter Béla -- re: meo | időhasadék (szolnok)
|
Válasz erre
Előzmény |
Mátyás!
A hiányéezetét megértem, de ennek az lehet oka, hogy a szövegnek van 1 párja, Kádár Csomor Gábor festménye:
.... sajnos itt nem tudom megmutatni.
Tehát a szöveg, kép nélkül okozhat hiányérzetet természetesen.
Tisztelettel:
pb.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 918. 917. 916.
| 2026.08.30 12:10 | Siska Péter - szerki -- meo | időhasadék (szolnok)
|
| Válasz erre | Hatásos az indítás, a hajó és a zátony egy olyan helyen, ahol semmi keresnivalójuk (bennem fel is idézte Werner Herzog Aguirre, Isten haragja c. filmjének ikonikus jelenetét) a versmondat modalitása is fokozza a bizonytalanságát. Viszont ez a bizonytalanság, ami az egész verset végigkíséri, nem mindig termékeny poétikailag: ahogy Mátyás is írja, néhol kifejezetten szuggesztív, máshol inkább zavarossá teszi a verset. A legerősebb szerintem a vers középrésze (5-8. sor), sajátos világot teremt a térátalakításával, az abszurd topográfiájaval. A folytatása már túlretorizál, a "ki tehette", "ki vágott át", stb. ugyanazt magyarázza, ütősebb a groteszk, ha a lehetetlenség natúr, ha természetességgel közöljük. Az archaizáló kifejezéseket (p. "midőn") is elhagynám, a zárás viszint jól illeszkedik a hajó-iszap-lerakódás képzetköréhez. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 |
|
