|
irtó lassú kis ölelés a város, a szennyes kiteregetve
olvasom, hogy könnyebb ma álarcot hordani
jobb világ ez, nincs annyi élesedés
fogom kezem közé a házakat
aztán kiszórom belőlük, amit lehet
anya-gócokat, apa-fáradtságot, ínséges gyermekkorokat
hullnak mind, csikorog a semmi szerkezet
on-line elvonóban netfüggők lájkolják egymást
öregebbnek szülnek majd, hogy egyből tudjam,mi jó nekem, mi nem
vastagabb vércsíkot szívok majd, előbb rontok
előbb javítanak ki, ha elromlanék
sötétebb kígyókat eszegetek, habsütemény
életet élek, csúcsfogyasztó koronát kap
éljenzik, irigylik
van, akinek bejön az élet
tanfolyamon elsajátított, hogyan lehetek tökéletes itinerek mentén fogom imádni magam
te is
nincs különbség, azt már felszámoltuk
végre eljön az aranykor
|
