|
Anyu, fogom a kezed, emlékezzünk most.
Legyünk együtt úgy, mint a régi képeken.
Amikor még ruhámból te mostad a koszt,
s ha búcsúztál, úgy pusziltad meg kézfejem,
lehajolva hozzám, homlokunk összeért -
de mesélj te, én csak nyarakra emlékszem.
Meg sokszor mondtad, fizetni kell mindenért,
egyszer majd ha megnövök, én is megértem.
Tudod, most szaporábbak a napok, évek,
az éjszaka fából tákolt hullámvasút.
Nézd, ez a Tintavár, öt éve itt élek.
Ha eljön majd karácsony, ide hozd aput.
|
