|
Minálunk csapolják a divíziót
és orsót vetnek a lőportesztek, minél több függőséget összeszedvén,
a levegőtlen helyek kuratóriumának elnöke
percenként pelenkát cserél,
az idióták cikkeket írnak az izotópokról,
a táblaképek szempontokat szerkesztenek, elhitetvén velünk,
hogy a fakéreg alatt cipó lakik, csatát itt senki
se nyer, s veszt, mert a különbözőségeket kiirtottuk,
amit harmadszorra megtalálunk, az a kéregállományt megtámadó fémpikkely,
a védőmaszkokat senki se akarja üveggyapotba bugyolálni,
ellenőrzésünk a fékek fölött látszólagos,
a pizsamánk is az,
tengerpartok homokjába fújjuk orrunkat, ha náthásak vagyunk, agressziónkat úgy vezetjük le, hogy megőröljük
a lékekben keltezett csomópontokat,
de meg kell hajolnunk a pezsgőzés alatt, mert rizikófaktoraink egy rokkán peregnek
a helyszíni fonákságok mirtuszkoszorújával,
túl a közérthetőségen keskeny szájpadlásunk felesel a rozsdák bankóival,
ez páratlan, mint egy nyerseségében átölelt, kétélű répa,
okosan gazdálkodunk a földeken,
az ekéket lecsatoljuk a madárijesztőkről, kapavágásaink defektes szamárlétrák,
miket a rébuszok parittyái kivetnek,
itt több a kaptárkövet idéző eset, de elmegyünk mi, el, a hintókért,
ha hibázunk valamiben, büntetésül krém-könnyű mérsékelt égöveket
szülünk az aráknak,
minálunk a telítődés barna
és a szakadékoknak felségjelzésük van, aki azokba beleveti magát,
csupros szitakötőkkel találkozik, amik a felütött szótárakból libbennek elő.
|
