|
Néha azon töprengsz,
hogy lehet- e számodra
idegenebb önmagadnál,
s a fürdőszoba tükörben
apránként lesz ismeretlen
az arc, melyet nap mint nap
simítasz, dédelgetsz,
paskolsz vagy bámulsz,
.
a megszokott helyekre
halmozott dolgok váratlan
tűnnek fel egy másik sarokban,
hangulatod egyre többször
a külvilágra robban, bár úgy
érzed, ura vagy a helyzetnek,
de sejted; inkább tartanak tőled,
semmint kedvelnek.
.
Viccekkel igyekszel oldani
azt, amiről nagyrészt te
tehetsz, és tánc helyett
a mozgólépcső billenti ki
egyensúlyodat, nőket
(fiúkat) hívnál pajkoskodni,
de inkább macskád (kutyád)
örömét díjazod, bár véred
még kutatja az éjszaka mélyén,
hogy vágyad az öledben
mily nyomot hagyott.
.
A politikától jobban elbódulsz,
mint kihívó parfümöktől,
az utca bűzét befogott orral,
a magadét anélkül viseled,
.
s lehet, mindenki tőled prüszköl,
de leszarod. Értékeled, ha senki
sem buzgó felkeresni, és hagyja,
hogy leépülj büszkén, keményen,
.
magányosan. Már nem félsz
a kenyeret lyukasra kenni,
a vaj szörfhullám a tompa
kés alatt. Inged a széken,
.
zoknid a padlón huncutkodik.
Mondanivalódat kidíszítik
az indulatszavak, és ott is
megbotlasz, ahol tavaly még
.
bátran ugrándoztál. Távolléted
miatt senki sem aggódik,
ha felhívnak néha: igen, jól
.
vagyok! A légszomjra egyre
több alkalom adódik,
de az asztaltól az ágyig
.
még bátran lépegetsz.
Párnádra fejed magától
hanyatlik, s egyre lassabbak
.
a reggelek. A visszaút már
nehéz, az ablakok bezárva,
kezedből kicsúszik az utolsó
.
kilincs. A zárban idegen kulcs
matat, még érzed, valaki
.
hozzád térdel hallgatag,
s a szemedből illanó fényt,
.
magába rejti egy másik
.
végtelen.
|
