|
Tegnap a hofstade-i strandon
Esterházy Péter jött felém.
Én elugrottam, a golfautó, amiben
ült, figyelmen kívül hagyott, lassított,
kiszállt, a vizet nézte átható szemekkel,
és összeszedett néhány eldobott
sült krumplis papírt.
Mester, szóltam, mit keres itt?
Talán az új regényén dolgozik?
De ha már, akkor hadd mondjam el,
úgy látom, nem tud sokat a nőkről,
legalább is Hrabal könyve
ezt nem támasztja alá.
Hrabal könyve? Én nem írtam olyat,
ingatta meg határozottan a fejét,
dehogynem, dadogtam, ott áll
a könyvespolc legtetején,
a lapja szakadt az utolsó oldalon.
De már nem figyelt rám,
egy kiskölyöknek, aki úszómellény
nélkül a mélybe merészkedett,
taslit meg egy rágógumit adott,
majd visszaült, és hajtott tovább,
amerre ment a plázsról napozókat,
törölközőket fújt arrébb,
a hajába pedig beleborzolt valami
krikszkrakszot a szél.
|
