| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
Szilvási István |
| Hangyacsont |
|
Hangyacsont
Azért, minden nem múlik el.
Leetted rólam azt a türelmetlen
lépcsőházi ifjúságot. Sokáig
szégyelltem hamvasság nélkül.
Mégsem gondoltam, hogy pici
bőrhibán, amin párolgottak arcszeszek,
valószínűleg ott szökik el az öröm.
Ó akkor nem gondolhattuk:
mindenkinek széthull az élete.
Már benned volt a kór, mégis
intim tornára jártál, hogy szülsz,
igenis tágul a medencecsont.
Lehetetlen. Külön, külön a
lakás sötét pontjain az ifjúság
fényes tombolása idején kellett
értelmezni, hogy van lehetetlen.
A velőshüvely szétesés, az élet
szétesése.
Azt mondtad nekem jár új nő,
új otthon, új haza.
Az erkélyig jutottam, hónapokig
néztem a kispesti lehetetlent.
Egy hangya mászott a korlátvason,
mit keresett a hatodikon, láthatóan
valami élhető helyet. Lepöcköltem.
Nem akadt föl a zuhanásban,
legalábbis ameddig utánameredtem
a mélységben. Egy hangya
zuhanását nem lehet szemmel követni.
Olyan jelentéktelen tömeg, talán
a szél és fán landol... nincs az
a biztos érzés, hogy kiterül,
nincsenek csontjai, sem vére.
Akkor már végzetesen zúgott
bennem a tenger.
|
| |
|
 Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Deák-Sárosi László
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
|
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|
