Kántás Balázs : ALPHONSE DE LAMARTINE: Õsz



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Metz Olga Sára 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Nagyító 1 napja
Veres Mária 1 napja
Bak Rita 1 napja
Ur Attila 2 napja
Farkas György 2 napja
Konta Ildikó 2 napja
Tamási József 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Kránicz Szilvia 2 napja
Türjei Zoltán 3 napja
Skaliczki Péter Nimród 3 napja
Pataki Lili 3 napja
Pintér Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Macska 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
Metz-Művek 2 napja
négysorosok 3 napja
Minimal Planet 3 napja
az univerzum szélén 7 napja
Játék backstage 7 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 8 napja
Vendég 10 napja
útinapló 10 napja
Ötvös Németh Edit naplója 11 napja
Conquistadores 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kántás Balázs
ALPHONSE DE LAMARTINE: Õsz

Üdv nektek, fák koronájáról eltűnő zöld
Sárguló levelek, tarka színkavalkád
Utolsó meleg napok, eső, vörös gyász
Általam imádott szürke, hűvös, nyirkos köd

A magányos ösvényt járom gondolkodván
Szeretem újra látni e sápadt napvilágot
Szürke életemből már olyan régen hiányzott
Szívemben örömökkel megyek hát tovább

Igen, ilyenkor ősszel, ha meghal a természet
Haldoklása engem inkább boldogít
Mint a búcsúzó barát, éppen úgy sír
Én pedig csak mosolygok e gyászos enyészeten

Elmerengek sok száz rég elmúlt emléken
Reményeken, képeken, tovaszállt napokon
Mára ködbe veszett, rég elnémult hangokon
Léteken, mik sosem voltak az enyémek

Föld, nap, völgyek, a természet oly csodálatos!
Gyászolom én is, sírja mellett állva
S ahogy minden visszatér önmagába
A tiszta fény s illat bódítón varázslatos

Kiüríteném e mennyei nektárpoharat
De nem vész kárba egyetlenegy cseppje sem
S közben azon gondolkodom csendesen
Egyszer vajon nekem is juthat-e belőle majd?

Talán egyszer nekem is jut e létben egy kis boldogság
S a tömegből egy lélek megérti magányos lelkemet
Mielőtt még az ősi, örök, nagy elmúlás eltemet
Talán egyszer a millió kérdés megleli válaszát…

A hulló gyümölcsfalevél elveszíti illatát
A napfénynek és az éltetnek búcsút így mond
A táj száz, szívemet tépő melódiát ont
S észreveszem: már engem is kerülget a vén halál.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit