Szöllősi Mátyás : Fény és sötétség, selyem és salak



 
2858 szerző 40132 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: a baj.
Bátai Tibor: Közmagyar [hommáge à Cseh Tamás] 2.0
Tímea Lantos: Szélesvásznú
Bátai Tibor: Áthallás [2.0]
Ötvös Németh Edit: puncsfagyi jav.
Tikkel Lajos: A romkocsmában merengőhöz
Mórotz Krisztina: Átbillenés
Bátai Tibor: Triád (2.0)
Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 10 napja
Tímea Lantos 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ur Attila 10 napja
Péter Béla 10 napja
Szakállas Zsolt 10 napja
Zima István 10 napja
Bátai Tibor 11 napja
Pálóczi Antal 11 napja
Tikkel Lajos 11 napja
Paál Marcell 12 napja
Tóth Gabriella 13 napja
Mórotz Krisztina 13 napja
DOKK_FAQ 15 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Katalin Szilasi 15 napja
Kiss-Teleki Rita 16 napja
Béla Péter 17 napja
Gyors & Gyilkos 18 napja
Nemes Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 10 napja
az univerzum szélén 11 napja
Hetedíziglen 12 napja
Holle anyó :-) 13 napja
Baltazar 13 napja
ELKÉPZELHETŐ 13 napja
Janus naplója 17 napja
Játék backstage 17 napja
négysorosok 21 napja
szilvakék 23 napja
útinapló 25 napja
Nyakas 25 napja
nélküled 28 napja
Szuszogó szavak 42 napja
Paricska. Életmű 51 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szöllősi Mátyás
Fény és sötétség, selyem és salak



Rongyos selyem sodor. A szívem partja gond
és bomlok, mint az álmos hajnalok,
lefoszlik minden és a kékes ajkamon
nincs szó, miből megoldást marhatok.
Túlbőgök mindent: a visszhang a csend.
A gomolygó magány szélcsendje leng,
mit lelkem táján súlyként tarthatok.

Lelkemet rongyolom le furcsa zátonyon
s ahogy lelépek: elbotlok a szélben.
Darabokban, de fényt gyújtok a szárnyadon
a zuhanás és semmi közt: a mélyben.
Szárnyalok, úszok, próbálom a csendet
befogni, földet súrolok s a mennyet,
lágy-sodrú gomoly mozdul benned ébren.

A testem elhagytam, ne gond sodorjon,
csúszok és próbállak megérteni.
Testbe verekszek, taszítok a csonkon,
s a lelked villan, kezdesz fényleni
és oldódik az ingovány talaj;
a szó a fodros köd-gomolyba mar,
a szertelen reményben ing.

S átgondolom… Remény lenne? Nem az!
A múlt kénköves, rázó sodra ver
és ráadásul most felgyújtom azt,
amit a tested élő lelke mert:
tudod! Kezedben volt a változás,
a könny szemedben fény-árny-gödröt ás,
megdermedek s nem érdekel ravasz

Játszadozásod, hogy „Így, úgy… legyen,
elhagytak… vissza? de ő szereti
a lelkem…” – én azt mondom: Ne legyen!
Önzésem vezet a végletekig.
Az én tiltakozik, mégis akarja,
Mint mikor éhes, s csak szag fodra marja
lenn mélyen, rágok: a gyökeredig.

A sorvadás fellobban benn a bélben
és lelkem megszáll, mint a pestis:
elnyújtózok és álmom, mint az éjben
mártózó látomás; lelök, visz,
sodor tovább… S a lelkemből a porzás
a roncs-anyagban néma szóra oszlást
sikolt! A tested harcol és hisz.

Majd körbenézel itt az inga-térben;
úgy, mint aki pusztába lát;
− sivatagi álom cseppet remélten –
a torzult tér nem várt csodát
kapott: a lelked tartó gépezet
le-föl jár, elvesz ítélet helyett
s lelkedből apró részeket dob át

a szóba: de a gondolattalan
tested lefoszló, csonka részei
vágynak, s nem értenek alaktalan
mondatokat. S lelked bezárod… Mi
marad neked, ha lelkem elvonul?
Sötétség múltba fagy? A salak szétgurul?
A test süket! S a lelked hallani

sem akar, nem bízik és csak hiszi,
hogy az a béna nem szül majd igent;
a test sorvad, s a múltad mérgei,
bosszúvágyaid visszajárva bent
rácsattannak! s fényem hiába nyújt kezet:
nem fog mást csak híg, süppedős, ónos levet,
sötétséged folyik, széthull a csend.

A szó, a gondolat kegyetlenségben ég
a fényem szövevényes szálain,
hogy újrakezdődjek – még ha nem is lét –
a szívem érző, borzongó határain.
S hagyom a tested: bugyogjon, gagyogjon.
A lelkedet, hogy a múltjába fagyjon
a négy elem szétfoszló tájain.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-09-01 18:47   új fórumbejegyzés: Tamási József
2026-09-01 18:11   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-09-01 17:44   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 17:30   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Vaskó Ági Pengető közmondás /okban /
2026-09-01 15:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita újrakezdve
2026-09-01 14:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Ur Attila Kálvária