Ítéleted

Nem üzenet jött.
Telefonom
csak képzeletemben jelzett.
Esemesed várom,
vagy hívásod.
Fel-felállva munkám mellől
ellenőrzöm a semmit.
Hiszen nem hívsz többé.
Úgy már nem hívsz.
Rejtett számokban téged reméllek
És igenedet, amelyet félek,
Megvonni készülsz.
Hibáim, vétkeim
sora
nem vádirat immár,
hanem indokolás.
Itéletedé.

Sorsom bevárom.
Még csodákban bízom
titkon,
de létezik-e,
létezhet-e
jelen
a
csodákon túl?


És elveszejtettél.
Büntetésem a szabadságom.
Élni fogok vele, kényszerűen.
És fáj
valahol mélyen
a majdan mástól vett kenyér
a majdan mástól születő gyerek
a majdan mástól kapott csók
minden,
amit
tőlem kaphattál volna.

De nem láttad értelmét.
Mert nem változhatunk.
Valahogy így mondtad.
És mert…
itt érvek sora jött, melyet
csak
menni vágyásod
indokolt.

Utolsó szóm bárcsak
hozzád jutna:
Légy sokkal boldogabb
mint
velem lettél volna.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -