Kramer Tamás : Nyikorgó



 
2858 szerző 40132 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: a baj.
Bátai Tibor: Közmagyar [hommáge à Cseh Tamás] 2.0
Tímea Lantos: Szélesvásznú
Bátai Tibor: Áthallás [2.0]
Ötvös Németh Edit: puncsfagyi jav.
Tikkel Lajos: A romkocsmában merengőhöz
Mórotz Krisztina: Átbillenés
Bátai Tibor: Triád (2.0)
Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 10 napja
Tímea Lantos 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ur Attila 10 napja
Péter Béla 10 napja
Szakállas Zsolt 10 napja
Zima István 10 napja
Bátai Tibor 11 napja
Pálóczi Antal 11 napja
Tikkel Lajos 11 napja
Paál Marcell 12 napja
Tóth Gabriella 13 napja
Mórotz Krisztina 13 napja
DOKK_FAQ 15 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Katalin Szilasi 15 napja
Kiss-Teleki Rita 16 napja
Béla Péter 17 napja
Gyors & Gyilkos 18 napja
Nemes Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 10 napja
az univerzum szélén 11 napja
Hetedíziglen 12 napja
Holle anyó :-) 13 napja
Baltazar 13 napja
ELKÉPZELHETŐ 13 napja
Janus naplója 17 napja
Játék backstage 17 napja
négysorosok 21 napja
szilvakék 23 napja
útinapló 25 napja
Nyakas 25 napja
nélküled 29 napja
Szuszogó szavak 42 napja
Paricska. Életmű 51 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kramer Tamás
Nyikorgó

Nekünk valamiért bőven kijut a megfigyelnivaló.
Talán mert éppen ezt akartuk és skandáltuk eleget?
Ugyanolyan tömegbe verődve, mint akik a környező utcákból jöttek?
A parkban azóta épült egy mesterséges domb,
csak úgy egymagában áll, középen.
A domb lábánál hinták, és mind e hintákat
anyukák és apukák tartják mozgásban.
Éjjelente csak a lendület hajtja őket,
nyikorgásban alszunk.

Körhinta ide nem jutott,
ahhoz úgyis csak a vurstli ér fel
gondolatban,
ahol azonban fizetünk, hogy cserébe ott szálljunk ki,
ahol beszálltunk.
Kétszázért tiszteleg a körhintás.
A játszótéri hinta nem ilyen,
ez előre-hátra leng,
fel-le billen.

Mindig féltem a libikókán,
a bátyám szúrós szemével a hinta padjára szegezett,
aztán elindultam fel, repített a házak szürke falainak vetületében,
de megmarkoltam a nyelét erősen, és el nem engedtem azt,
így maradtam ülve.

Rövid a csend az aggasztó űrben.
Nincs a földnek holdja, mire kiléphetnék
Az idő mindegy,
az éjszaka egy,
mehetek tehát vissza.

A tűzfalakon kongott a sikoly, úgy száguldottam le,
alattam a kavicsos föld ülep-alakú.
Becsapódok.
Reng a föld, rázkódik az elme.
Testem a hintán félrecsúszva,
ropog a kavics talpam alatt,
vergődve igazítom vissza.

Testemet vissza, a tengely közepére.

Várom a végét, de tudom, hogy nem jön el.
Vagy legalábbis nem ingyen.

Nézek bátyámra,
vörös pókháló szövi át szemgolyóját,
elméje zavart és fasiszta.
Megölne, érdekli a kisérlet.
Nem tudja, mit érez. Nem érti.

Nyikorog a hinta. Ha rúdja törik, mindennek vége.

Most könny marja szemét,
letekint rám, én akar lenni. Cserélj, ha tudsz, mondom én neki,
feláll a hintán, lábujja körmén
egyensúlyoz.
Halált megvető a bátorsága, de ezt sem tudja.
Nem érti. Elindul lefelé, nedves talpa csúszik,
karja kitárva a világra.

Súlya súlyommá lesz,
teste testemmé,
sorsa sorsommá.
Fizetni akar a hintáért, mondom neki,
itt nem kell.

Mit lehet még játszani ? kérdte.

Hajtogassunk gondolatban papírrepülőt,
röptessük anyánk örömére !

És gondolat-papírrepülőink
berepülték a játszóteret.
Hajtogattunk biciklit, tandemet,
tekeregtünk körbe-körbe,
mig a nap le nem ment.

Húgom színes krétával rajzolt nekem.
Négyéves volt, aranyhajú, maszatos,
hangja mint a játéktrombita.
Rajzaitól titokban szabadultam meg.
Hólében áztatott szemétté,
mocsok-foszlánnyá váltak kezeim közt.

A lábfejembe lettem szerelmes,
a vécébe zárkózva meztelenre vetkőztettem,
és az ágyékom körül éreztem szerelmemet.
A lábfejem hérosz vagy szerelem-istennő.

Meghalt a villanyszerelő. Berúgott, a létrán érte a halál.
Nem jött füst a füléből, nem állt a haja égnek.
Bal kezében fázisceruza,
a jobban stampedli méreg.

A feleségemmel új lakásba költöztünk.
Szemközt egy játszótér, a homokozó helyén hinta.
Éjjel talán nem de napközben nyitva

Éjjel nyikorognak, én hánykódom az ágyban.
Feleségem, szerelmem, megnyugtat : ez ilyen, mondja,
nyikorgó.

Aludni járok a domb tetejére.
Körülöttem hinták, anyukák, apukák, gyerekek.
Hangjuk a távolból hallatszik,
Míg én a domb tetején

Nyugtalan heverek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-09-01 18:47   új fórumbejegyzés: Tamási József
2026-09-01 18:11   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-09-01 17:44   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 17:30   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Vaskó Ági Pengető közmondás /okban /
2026-09-01 15:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita újrakezdve
2026-09-01 14:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Ur Attila Kálvária