Tóth Gabriella : Egyveleg



 
2858 szerző 40132 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: a baj.
Bátai Tibor: Közmagyar [hommáge à Cseh Tamás] 2.0
Tímea Lantos: Szélesvásznú
Bátai Tibor: Áthallás [2.0]
Ötvös Németh Edit: puncsfagyi jav.
Tikkel Lajos: A romkocsmában merengőhöz
Mórotz Krisztina: Átbillenés
Bátai Tibor: Triád (2.0)
Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 10 napja
Tímea Lantos 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ur Attila 10 napja
Péter Béla 10 napja
Szakállas Zsolt 10 napja
Zima István 10 napja
Bátai Tibor 11 napja
Pálóczi Antal 11 napja
Tikkel Lajos 11 napja
Paál Marcell 12 napja
Tóth Gabriella 13 napja
Mórotz Krisztina 13 napja
DOKK_FAQ 15 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Katalin Szilasi 15 napja
Kiss-Teleki Rita 16 napja
Béla Péter 17 napja
Gyors & Gyilkos 18 napja
Nemes Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 10 napja
az univerzum szélén 11 napja
Hetedíziglen 12 napja
Holle anyó :-) 13 napja
Baltazar 13 napja
ELKÉPZELHETŐ 13 napja
Janus naplója 17 napja
Játék backstage 17 napja
négysorosok 21 napja
szilvakék 23 napja
útinapló 25 napja
Nyakas 25 napja
nélküled 28 napja
Szuszogó szavak 42 napja
Paricska. Életmű 51 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Tóth Gabriella
Egyveleg





  


  
  
    
  
  

    

    
    
      
    
    

      

Álom

      

      Élesen megmaradt emlékezetemben egy visszatérő álom:

      nagyanyám sírjára léptem, és magával húzott a mély. Csúf gnóm dörrent
      rám, ilyenkor felriadtam. Kínok kínja volt minden estém.

      Egy éjszakán megjelent nagyanyám, lágy hangon ígérte, hogy mindig
      vigyázni fog rám.

      Az ezt követő éjjelen a gnóm újból várt. Gyengéden megérintett, intett,
      hogy menjek vele.

      Hosszú lépcsőn felvezetett a külvilágra. Gyönyörű, virág illatú liget
      tárult elém.

      Boldogság fogott el, és csak szaladtam, szaladtam a zsenge füvön.

      

      

      Palacsintasütő

      

      Vasárnaponként férjem szüleinél ebédeltünk. Ahogy csillapodott éhségünk,
      egyre beszédesebbek lettek. Fiatalkorukról anekdotáztak.

      Apósom sok évnyi ismeretség után megkérte anyósom kezét ezekkel a
      szavakkal: úgy szeretlek, hogy lehozom neked a Holdat palacsintasütőnek.

      Jót nevetünk a mai napig rajta, pedig ők már nincsenek közöttünk.

      

      

      Boszorkányok

      

      A 20. század elején a falvak népe még hitt a boszorkányokban. A fosztóban
      rémtörténeteket meséltek egymásnak az asszonyok. A gyerekek félve bújtak
      anyjuk szoknyája mögé. Apám levente volt, ő is hallgatta a mendemondákat.
      Sötétben ment haza. Egyszer csak lerepült fejéről a sapkája.
      Lélekszakadva futott hazáig. Egy szemhunyásnyit sem aludt. Alig várta a
      pirkadatot. Aztán hősiesen elindult a tett helyszínére. Messziről látta,
      hogy a sapkája hintázik egy szárítókötélen. A sapka gombja akadt bele.
      Többé már nem félt a boszorkányoktól, hiába is riogatta bárki.

      

      

      Macska

      

      A macskák önfejűek és sértődékenyek. Egyik alkalommal simogatásra vágyott
      a cicám, de nem volt kedvem hozzá. Először kimászott a 4. emelet
      párkányára. Leparancsoltam, eloldalgott. Kis idő múlva vettem észre, hogy
      kitúrta a virágföldet a szőnyegpadlóra. Tudta, hogy ezért nagyon
      haragszom. Egy órányi duzzogás után ismét hozzám dörgölőzött. Mit
      tehettem, kibékültünk.

      

      

      Hipp-hopp

      

      Rokonlátogatásból gyalog mentünk hazafelé. Az út rossz állapotban,
      gidres-gödrös volt. Egy lyukba lépett hároméves kislányunk, elesett. Azt
      gondoltam, sírni fog. Ehelyett felpattant, nagyot dobbantott és hadarni
      kezdte: hoppá Jézus csizmája! Hipp-hopp hepehupa, pipi tolla pihe puha.
      Jót nevettünk.

      Áldom anyósom nevét, mert őtőle tanulta.

      

      

      A szoknya

      

      nadrágot hordó lány voltam. megszülettek már gyermekeim amikor anyám
      meglepett egy gyönyörű szoknyával. magasított derék bő fazon. karcsú
      voltam benne fellángolt hiúságom. viseltem akkor is amikor az oviba
      mentem gyermekeimért. egyik kezemben bevásárlótáska másikkal fiam kezét
      fogtam mellettünk haladt nagyobbacska lányom. zebrához értünk a
      szoknyámat fellebbentette a szél elengedtem a kicsi kezét. ő elindult a
      zebrán. fékcsikorgás pillanatnyi sokk. az autó vezetője türelmesen
      hagyta, hogy átérjünk mindhárman a járdára. a szoknyát a szekrény mélyébe
      süllyesztettem, soha többé nem vettem fel.


      

    

    

  


    





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-04-18 23:09:00
Utolsó módosítás ideje: 2026-04-18 23:09:00


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-09-01 18:47   új fórumbejegyzés: Tamási József
2026-09-01 18:11   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-09-01 17:44   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 17:30   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Vaskó Ági Pengető közmondás /okban /
2026-09-01 15:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita újrakezdve
2026-09-01 14:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Ur Attila Kálvária