Veres Mária : Fényes cipők



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 46 napja
Ötvös Németh Edit 46 napja
Metz Olga Sára 46 napja
DOKK_FAQ 46 napja
Mórotz Krisztina 46 napja
Nagyító 46 napja
Veres Mária 46 napja
Bak Rita 46 napja
Ur Attila 47 napja
Farkas György 47 napja
Konta Ildikó 47 napja
Tamási József 47 napja
Szilasi Katalin 47 napja
Szakállas Zsolt 47 napja
Bátai Tibor 47 napja
Kránicz Szilvia 47 napja
Türjei Zoltán 48 napja
Skaliczki Péter Nimród 48 napja
Pataki Lili 48 napja
Pintér Ferenc 48 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 46 napja
Hetedíziglen 46 napja
Macska 46 napja
ELKÉPZELHETŐ 47 napja
Etzel Mark Bartfelder 47 napja
Metz-Művek 47 napja
négysorosok 48 napja
Minimal Planet 48 napja
az univerzum szélén 52 napja
Játék backstage 52 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 53 napja
Vendég 55 napja
útinapló 55 napja
Ötvös Németh Edit naplója 56 napja
Conquistadores 57 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Veres Mária
Fényes cipők

Jánoska és Áronka felköltöztek a nagyvárosba. Hú de szép ház, aprócska szőlőskert a hátsó udvaron, virágok az első udvaron, és még fürdőszoba is van, óriási bádog káddal.
-Jánoska, nézd, a falból folyik a víz!
Jánoska már kilencéves, látott ennél több vizet is. Falun, az ártézi kútból örökké folyt a víz, el se lehetett zárni. Persze az nem a házban volt, hanem az utca végén. Alig bírták hazacipelni a nehéz kannát.
Anyácska aztán útnak engedte őket az új iskolába. Ott már visszafogták a jókedvüket, hiszen újak voltak, nem ismertek senkit.
Szünetben Jánoska megkérdezte Áronkát, milyen az új tanító néni.
-Nagyon klassz. - bizonygatta Áronka.
-Az enyém is. Minden gyereknek megsimogatta a fejét, még az újaknak is.
-Az enyém is. És neki ajándékoztam a színes kavicsomat, amit a múltkor találtam.
Ilyen szépen ment minden.
Pár hét múlva az új ház teli lett cipőtalpakkal, ragasztóval, és félkész mokaszinokkal.
Anyácska hazahozta a gyárból a munkát, hogy reggeltől estig dolgozhasson. A  konyhaasztal egyik végében írták a gyerekek a leckét, a másik végében anya varrta a cipőfelsőrészeket, és kalapálta a talpbetéteket.
-Jánoska, mi újság az iskolában? - kérdezte a gyereket, aki a tollat rágta.
-Semmi.
-Mutasd csak a füzetedet!
Anyácska megnézte a füzetet, ami olyan volt, mintha a kutya szájából tépték volna ki.
A számtanfüzetet meg se tudta mutatni, mert azt a tanítónéni tépte széjjel.
Anyácskának ideje se volt haragudni. Apa intézkedett helyette.
-Nincs játék, míg rendesen meg nem tanuljátok a leckét.
-De ma akartam kipróbálni az új sárkányt. - mondta Jánoska.
Mikor nem vették észre, kisurrant a házból, és vitte magával a sárkányt is, amin több napja dogozott.
Aztán vagy a széljárás nem kedvezett neki, vagy a sárkányból hiányzott valami, de sehogy se tudott felemelkedni. Jánoska elkeseredetten dobálta a hitvány papirost.
-Na mi van, megdöglött a madarad? - kérdezte a szomszéd gyerek aki éppen arra sétált.
-Ejh! - mondta Jánoska.
Nemsokára Áronka is ott termett.
Szomorúan nézték a sárkányt, aki nem akart repülni.
Otthon aztán kikaptak, amiért elcsavarogtak.
Elalvás előtt hallja Jánoska, amint Áronka szipog az ágyában.
-Mit bőgsz, te csak egy pofont kaptál.
-Az osztályban nem barátkozik velem senki.
Mit mondhatott erre Jánoska? Nem vallotta be, hogy neki sincsenek barátai.
-Te figyelj, - súgta Áronkának, - láttam egy szép könyvet a kirakatban, színes papírsárkány van a fedelén. Azt fogom kérni karácsonyra. És megtanulom, hogy kell igazi sárkányt építeni. Ha kész lesz, beviszem az iskolába.
-Én meg egy szájharmónikát fogok kérni - súgta Áronka. - Énekórán muzsikálok rajta a tanító néninek. Meglátja majd milyen ügyes vagyok.
Anyácska egyre több félkész cipőt hozott haza, de Jánoska papírdarabjaival is megtelt a konyha.
-Mi ez a sok szemét! - kiabálta apa és tűzbe dobta a szépen kivágott sárkánydíszeket. Legszívesebben a cipőket dobálta volna ki jó messzire.
Jánoska attól kezdve egyre gyakrabban csavargott el otthonról, aminek mindig verés lett a vége.
-És karácsonyra nem kaptok semmit! - mondta apa végérvényesen.
Persze nem hitték.
December negyedikén leültek szépen egy sarokba, és levelet írtak Karácsony apónak.
Olyan jól viselkedtek, mint még soha.
Másnap a cipőjüket is kifényesítették.
-Hiába szorgoskodtok, - bizonygatta apa - megmondtam már, hogy nem kaptok semmit.
Jánoska és Áronka hallgattak, de este szépen elhelyezték cipőjüket az ablakba.
Reggel, mikor felkeltek, első dolguk volt megnézni, mit hozott a Télapó.
-Felesleges, - mondta apa - nem jött semmi.
Valóban üres volt mindkét cipő.
Megreggeliztek, aztán elindultak az iskolába.
Útközben egy öregember várta őket az utca végén. Mikor a közelébe értek, látták, hogy fehér kucsmáján és kabátján ezernyi hócsillag fénylik.
-Karácsony apó! - suttogta  Áronka, elkerekedett szemekkel.
-Hohó, jómadarak, hát itt vagytok! - kopogtatta az öreg, jégtől csillogó, görbe botjával a járdát.
Jánoska dühös lett:
-Nem vagyunk jómadarak!
-És nem hoztál nekünk ajándékot. - mondta szemrehányóan Áronka.
-Nem hoztam? Nahát, és miért kellett volna hozzak?
-Mert ilyenkor minden gyereknek hoz valamit a Télapó.
Az öreg nevetve rázta meg a szakállát, olyan erővel, hogy porzott körülötte a hó.
-Ilyenkor? Ezer esztendeje sem emlékszem, hogy ilyenkor minden gyereknek hoztam volna ajándékot.
-De mi eddig minden évben kaptunk.
-Akkor azok nem ti voltatok. Hahaha!
És nevetve tovább ment.
-Ez nem a Télapó - mondta Jánoska.- Csak egy bolond a másik utcából, most már megismerem.
-Dehogynem. - mondta Áronka - Hallottad, mi nem vagyunk azok, akik voltunk.
-Igazad van, - mondta Jánoska. - A házunk sem ugyanaz. Apa sem ugyanaz.
-El lettünk varázsolva? - kérdezte Áronka.
-Igen.
És Jánoska előtt megjelent a régi házuk, az örökké folyó ártézi kúttal, ahol anyácska nem cipőket varrt, hanem virágokat ültetett.
-Ma délután megint megcsinálom a sárkányomat. Azért is.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-03-17 10:56:55
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-17 12:21:36


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit