Veres Mária : Fényes cipők



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Metz Olga Sára 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Nagyító 1 napja
Veres Mária 1 napja
Bak Rita 1 napja
Ur Attila 1 napja
Farkas György 1 napja
Konta Ildikó 1 napja
Tamási József 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Kránicz Szilvia 2 napja
Türjei Zoltán 2 napja
Skaliczki Péter Nimród 3 napja
Pataki Lili 3 napja
Pintér Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Macska 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
Metz-Művek 2 napja
négysorosok 3 napja
Minimal Planet 3 napja
az univerzum szélén 7 napja
Játék backstage 7 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 8 napja
Vendég 10 napja
útinapló 10 napja
Ötvös Németh Edit naplója 11 napja
Conquistadores 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Veres Mária
Fényes cipők

Jánoska és Áronka felköltöztek a nagyvárosba. Hú de szép ház, aprócska szőlőskert a hátsó udvaron, virágok az első udvaron, és még fürdőszoba is van, óriási bádog káddal.
-Jánoska, nézd, a falból folyik a víz!
Jánoska már kilencéves, látott ennél több vizet is. Falun, az ártézi kútból örökké folyt a víz, el se lehetett zárni. Persze az nem a házban volt, hanem az utca végén. Alig bírták hazacipelni a nehéz kannát.
Anyácska aztán útnak engedte őket az új iskolába. Ott már visszafogták a jókedvüket, hiszen újak voltak, nem ismertek senkit.
Szünetben Jánoska megkérdezte Áronkát, milyen az új tanító néni.
-Nagyon klassz. - bizonygatta Áronka.
-Az enyém is. Minden gyereknek megsimogatta a fejét, még az újaknak is.
-Az enyém is. És neki ajándékoztam a színes kavicsomat, amit a múltkor találtam.
Ilyen szépen ment minden.
Pár hét múlva az új ház teli lett cipőtalpakkal, ragasztóval, és félkész mokaszinokkal.
Anyácska hazahozta a gyárból a munkát, hogy reggeltől estig dolgozhasson. A  konyhaasztal egyik végében írták a gyerekek a leckét, a másik végében anya varrta a cipőfelsőrészeket, és kalapálta a talpbetéteket.
-Jánoska, mi újság az iskolában? - kérdezte a gyereket, aki a tollat rágta.
-Semmi.
-Mutasd csak a füzetedet!
Anyácska megnézte a füzetet, ami olyan volt, mintha a kutya szájából tépték volna ki.
A számtanfüzetet meg se tudta mutatni, mert azt a tanítónéni tépte széjjel.
Anyácskának ideje se volt haragudni. Apa intézkedett helyette.
-Nincs játék, míg rendesen meg nem tanuljátok a leckét.
-De ma akartam kipróbálni az új sárkányt. - mondta Jánoska.
Mikor nem vették észre, kisurrant a házból, és vitte magával a sárkányt is, amin több napja dogozott.
Aztán vagy a széljárás nem kedvezett neki, vagy a sárkányból hiányzott valami, de sehogy se tudott felemelkedni. Jánoska elkeseredetten dobálta a hitvány papirost.
-Na mi van, megdöglött a madarad? - kérdezte a szomszéd gyerek aki éppen arra sétált.
-Ejh! - mondta Jánoska.
Nemsokára Áronka is ott termett.
Szomorúan nézték a sárkányt, aki nem akart repülni.
Otthon aztán kikaptak, amiért elcsavarogtak.
Elalvás előtt hallja Jánoska, amint Áronka szipog az ágyában.
-Mit bőgsz, te csak egy pofont kaptál.
-Az osztályban nem barátkozik velem senki.
Mit mondhatott erre Jánoska? Nem vallotta be, hogy neki sincsenek barátai.
-Te figyelj, - súgta Áronkának, - láttam egy szép könyvet a kirakatban, színes papírsárkány van a fedelén. Azt fogom kérni karácsonyra. És megtanulom, hogy kell igazi sárkányt építeni. Ha kész lesz, beviszem az iskolába.
-Én meg egy szájharmónikát fogok kérni - súgta Áronka. - Énekórán muzsikálok rajta a tanító néninek. Meglátja majd milyen ügyes vagyok.
Anyácska egyre több félkész cipőt hozott haza, de Jánoska papírdarabjaival is megtelt a konyha.
-Mi ez a sok szemét! - kiabálta apa és tűzbe dobta a szépen kivágott sárkánydíszeket. Legszívesebben a cipőket dobálta volna ki jó messzire.
Jánoska attól kezdve egyre gyakrabban csavargott el otthonról, aminek mindig verés lett a vége.
-És karácsonyra nem kaptok semmit! - mondta apa végérvényesen.
Persze nem hitték.
December negyedikén leültek szépen egy sarokba, és levelet írtak Karácsony apónak.
Olyan jól viselkedtek, mint még soha.
Másnap a cipőjüket is kifényesítették.
-Hiába szorgoskodtok, - bizonygatta apa - megmondtam már, hogy nem kaptok semmit.
Jánoska és Áronka hallgattak, de este szépen elhelyezték cipőjüket az ablakba.
Reggel, mikor felkeltek, első dolguk volt megnézni, mit hozott a Télapó.
-Felesleges, - mondta apa - nem jött semmi.
Valóban üres volt mindkét cipő.
Megreggeliztek, aztán elindultak az iskolába.
Útközben egy öregember várta őket az utca végén. Mikor a közelébe értek, látták, hogy fehér kucsmáján és kabátján ezernyi hócsillag fénylik.
-Karácsony apó! - suttogta  Áronka, elkerekedett szemekkel.
-Hohó, jómadarak, hát itt vagytok! - kopogtatta az öreg, jégtől csillogó, görbe botjával a járdát.
Jánoska dühös lett:
-Nem vagyunk jómadarak!
-És nem hoztál nekünk ajándékot. - mondta szemrehányóan Áronka.
-Nem hoztam? Nahát, és miért kellett volna hozzak?
-Mert ilyenkor minden gyereknek hoz valamit a Télapó.
Az öreg nevetve rázta meg a szakállát, olyan erővel, hogy porzott körülötte a hó.
-Ilyenkor? Ezer esztendeje sem emlékszem, hogy ilyenkor minden gyereknek hoztam volna ajándékot.
-De mi eddig minden évben kaptunk.
-Akkor azok nem ti voltatok. Hahaha!
És nevetve tovább ment.
-Ez nem a Télapó - mondta Jánoska.- Csak egy bolond a másik utcából, most már megismerem.
-Dehogynem. - mondta Áronka - Hallottad, mi nem vagyunk azok, akik voltunk.
-Igazad van, - mondta Jánoska. - A házunk sem ugyanaz. Apa sem ugyanaz.
-El lettünk varázsolva? - kérdezte Áronka.
-Igen.
És Jánoska előtt megjelent a régi házuk, az örökké folyó ártézi kúttal, ahol anyácska nem cipőket varrt, hanem virágokat ültetett.
-Ma délután megint megcsinálom a sárkányomat. Azért is.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-03-17 10:56:55
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-17 12:21:36


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit