Karaffa Gyula : Az ezerdukátos paripa



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 46 napja
Ötvös Németh Edit 46 napja
Metz Olga Sára 46 napja
DOKK_FAQ 46 napja
Mórotz Krisztina 46 napja
Nagyító 46 napja
Veres Mária 46 napja
Bak Rita 46 napja
Ur Attila 47 napja
Farkas György 47 napja
Konta Ildikó 47 napja
Tamási József 47 napja
Szilasi Katalin 47 napja
Szakállas Zsolt 47 napja
Bátai Tibor 47 napja
Kránicz Szilvia 47 napja
Türjei Zoltán 48 napja
Skaliczki Péter Nimród 48 napja
Pataki Lili 48 napja
Pintér Ferenc 48 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 46 napja
Hetedíziglen 46 napja
Macska 46 napja
ELKÉPZELHETŐ 47 napja
Etzel Mark Bartfelder 47 napja
Metz-Művek 47 napja
négysorosok 48 napja
Minimal Planet 48 napja
az univerzum szélén 52 napja
Játék backstage 52 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 53 napja
Vendég 55 napja
útinapló 55 napja
Ötvös Németh Edit naplója 56 napja
Conquistadores 57 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Karaffa Gyula
Az ezerdukátos paripa


Vót eccer egy gazdag úr, kinek mindene megvót, mit csak megkívánt, s azon felül is minden, mit csak megohajtott vóna. Vót neki csalággya is, szép lejánkája, legénykéje, s szerelmetes felesége, ki csak néki szépítette magát, csak az urának őtöszködött ki ünnepnapon, s hétközbe is csak az ű kivánságát leste vót mindenütt. Máncsak higgyék el, vannak ilyen asszonyok is, ha kendtek nem is tanákoztak véle! Kívánom, eccer öszvetanálkozzanak egy ilyenvel, oszt húzza a kendtek ujjára… a gyürüjit.

No, ez a gazdag ember csak egyet szeretett a vagyonábul igazán, a lovajit! De azokat olyannyira, hogy tán szebb vót az istállója, mint a háza, tán több zab jutott azoknak, mint étek a szógáknak, s a házanépének. Merhogy a lovaknak minden kijárt, a legszebb fedél, a legjobb abrak, a legszebb takaró, a legügyesebb szóga. Fénylettek is azoknak a szőri, akár a salamontöki, mind oly erős vót, hogy három lánc kellet a nyakukba, dufla szíj kellett nyűgnek a lábukra, hogy egyhelybe maraggyanak, mer csak mentek vóna, csak nyargaltak vóna neki a világnak s azon is túl, meg vissza. Hejj, de örült a gazda, de büszke vót a nevelésire, gondolta, még tán a királynak se nincsennek ilyen lovaji, mint néki.

Azomban eccer fenn járt Bratyiszlavába, münk közönségessen csak úgy mongyuk Pozsonba a mi emberünk, s ottan éppen a király lovaji közül vertek dobra nehányat, merhogy szegény vót a kincstár, szinszogtak az egerek, kellett a píz a felséges úrnak erre s arra, s mán nem vót honnan, mibül. No, ahogy nézdegéli, szemlélgeti a lovakat a gazdag ember, oly szépek vótak azok, hogy az üvéji csak igavonóknak állhattak vóna, vagy csak az eketaliga elé ezek mellett. El is szégyellette kicsit magát a gazdag ember az ű előbbi gondolattya milyatt, s megfogadta, királyi lú nékül haza nem megyen! Néki egy kell! Ha beledöglik, akkor is. Eladott hát a kupecnek mindenit, el a láncát a nyakábul, az aranygyűrűjit az ujjairul, a mentéjét a vállárul, a nadrágját a seggirül, de még a kapcáját is a csizsmájábul, darócba őtözött, de mégiscsak összvegyűlt a pénze, oszt megvehette az egyik paripát, kerek ezer dukátokért! Majd otthun felőtözik rendessen, gondolta. Ha megvette, hát hagy vigye, hazaballagott, mit ballagott, hazarepült a paripával, oszt béállította az istállóba azt is a többi közzé, oszt eldicsekedett vele mindenkinek, hogy néki ezerdukátos királyi paripára is tellett mán.

Eccer osztán tavasszal kihajtotta a lovajit a gazdag ember, ki a királyi paripát is a többi között, hogy egy kicsit nyargaljanak, szét ne vesse űköt az indulat, mi odabe az istállóba felgyülemlett bennök a télen. Hát ahogy nyargalnak, szaladoznak, eccercsak megcsúszott a királyi paripa patkója a friss pázsiton, oszt úgy hanyattvágta magát az a lú, ahogy illik. Nagyot nevetett ezen mind ki látta az esetet, oszt azóta mongyák a nagyravágyó emberre a szlovákok emígyen:  Aj paripaza tisíc dukátov sa potkne.”
A magyarok meg úgy, hogy: Még az ezerdukátos paripa is megbotlik. Oszt mindakettőnek igaza vagyon!

 

    





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-12-24 08:42:04
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-25 07:44:05


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit