Tímea Lantos : Ujjak az üvegen



 
2858 szerző 40132 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: a baj.
Bátai Tibor: Közmagyar [hommáge à Cseh Tamás] 2.0
Tímea Lantos: Szélesvásznú
Bátai Tibor: Áthallás [2.0]
Ötvös Németh Edit: puncsfagyi jav.
Tikkel Lajos: A romkocsmában merengőhöz
Mórotz Krisztina: Átbillenés
Bátai Tibor: Triád (2.0)
Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 10 napja
Tímea Lantos 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ur Attila 10 napja
Péter Béla 10 napja
Szakállas Zsolt 10 napja
Zima István 10 napja
Bátai Tibor 11 napja
Pálóczi Antal 11 napja
Tikkel Lajos 11 napja
Paál Marcell 12 napja
Tóth Gabriella 13 napja
Mórotz Krisztina 13 napja
DOKK_FAQ 15 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Katalin Szilasi 15 napja
Kiss-Teleki Rita 16 napja
Béla Péter 17 napja
Gyors & Gyilkos 18 napja
Nemes Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 10 napja
az univerzum szélén 11 napja
Hetedíziglen 12 napja
Holle anyó :-) 13 napja
Baltazar 13 napja
ELKÉPZELHETŐ 13 napja
Janus naplója 17 napja
Játék backstage 17 napja
négysorosok 21 napja
szilvakék 23 napja
útinapló 25 napja
Nyakas 25 napja
nélküled 28 napja
Szuszogó szavak 42 napja
Paricska. Életmű 51 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Tímea Lantos
Ujjak az üvegen


– Gyere, Mócsing – mondta a kutyának. Az állat meg sem moccant. Csak akkor hallgatott a szóra, ha az öreg lehajolt hozzá, és a szemébe nézett.

Villő bácsinak most nem volt kedve hajbókolni. Az új postást nézte, akinek fülig ért a szája, ha valamelyik szépasszonyhoz csöngetett. Bezzeg az előző gyereken látszott a hivatástudat. – Ficsúr – csúszott ki a száján.

– Na, elég volt! Ne ácsorogjunk! Ma sincs levél. Ilyen vacak időben a levelek is lusták, mint az emberek.

Derék ember volt Villő bácsi. Negyven évet lehúzott a vasgyárban. A munka az munka: attól acélosodik az ember. De ezek a mai fiatalok madárcsontúak. Repkednek egyik országból a másikba, hogy dagadjon a bukszájuk. Hazajönnek, és nem találják a helyüket.

Bement a konyhába. – Gyere, te mihaszna! – nézett a kutyára. – Adok neked lecsókolbászt. Levágott egy darabot, felkarikázta, a tálkába dobta. Ő is hozzálátott a reggelihez, de mióta megszűnt a Népszabadság, nem volt mit olvasnia, nem evett jó étvággyal.

Reggeli után a bekapcsolt rádió mellett elszunnyadt. A fiáról álmodott. Ott volt az idegen országban. Látta az unokáját is; sétáltak egy rét közepén.

– Gyere, papó! Gyere, segíts nekem virágot szedni! – nyújtotta kezét.

Az öreg nem mozdult. Csalódott volt. Nem látott semmi Szabó-vonást a gyereken. Hátat fordított, elsétált.

Eső kopogott az ablakon, mintha gyerekujjak kocogtatták volna az üveget. Felült, hallgatózott. Ivott egy korty vizet. Meglátta a noteszt. Fellapozta, megkereste a fia telefonszámát.

A menyére is haragudott, amiért magához láncolta Andrást a gyerekkel. Azt mondta a fiának: ha kint marad, többet ne keresse.

Az álom felkavarta. – Papó – mondta csengő hangon a kislány. És milyen párnás keze volt! Villő bácsi ritkán érzékenyült el.

Ha felhívom a fiam, mit mondjak? Megismeri a hangomat, vagy bemutatkozzam? Évek óta nem beszéltünk… találhatunk-e szavakat egymáshoz? – töprengett.

Az eső elállt. A maszatos üvegen keresztül a kert vászonról lecsúszott képnek tűnt.
A kutya az ágy előtt aludt; ha morgott, a mellkasa gyorsabban mozgott. – Csak te vagy nekem, öreg jószág. Isten tudja, melyikünk megy el hamarabb. Ha te, akkor magam maradok – gondolta.

Kinyitotta az ablakot, beszívta a nedves falevelek illatát.
Régen sokat sétáltak a közeli erdőben. Ha megláttak egy őzet vagy nyulat, a fia szeme lángolt az örömtől.

Az öregnek már ahhoz sem volt kedve, hogy a kertbe kimenjen. Ritkán lekaszálta a magas füvet, hogy ne fusson át a gaz a szomszéd kertbe.

Hány éves lehet az unokám? Hat vagy hét? És hogy hívják? Nem jutott eszébe. Elővette a naptárt, szeme sokáig szaladgált a betűk között, míg megtalálta a nevet: Liza.

A telefon karnyújtásnyira volt tőle.     





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-11-18 11:58:33
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-18 11:58:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-09-01 18:47   új fórumbejegyzés: Tamási József
2026-09-01 18:11   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-09-01 17:44   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 17:30   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Vaskó Ági Pengető közmondás /okban /
2026-09-01 15:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita újrakezdve
2026-09-01 14:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Ur Attila Kálvária