Tímea Lantos : Ujjak az üvegen



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Metz Olga Sára 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Nagyító 1 napja
Veres Mária 1 napja
Bak Rita 1 napja
Ur Attila 2 napja
Farkas György 2 napja
Konta Ildikó 2 napja
Tamási József 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Kránicz Szilvia 2 napja
Türjei Zoltán 3 napja
Skaliczki Péter Nimród 3 napja
Pataki Lili 3 napja
Pintér Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Macska 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
Metz-Művek 2 napja
négysorosok 3 napja
Minimal Planet 3 napja
az univerzum szélén 7 napja
Játék backstage 7 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 8 napja
Vendég 10 napja
útinapló 10 napja
Ötvös Németh Edit naplója 11 napja
Conquistadores 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Tímea Lantos
Ujjak az üvegen


– Gyere, Mócsing – mondta a kutyának. Az állat meg sem moccant. Csak akkor hallgatott a szóra, ha az öreg lehajolt hozzá, és a szemébe nézett.

Villő bácsinak most nem volt kedve hajbókolni. Az új postást nézte, akinek fülig ért a szája, ha valamelyik szépasszonyhoz csöngetett. Bezzeg az előző gyereken látszott a hivatástudat. – Ficsúr – csúszott ki a száján.

– Na, elég volt! Ne ácsorogjunk! Ma sincs levél. Ilyen vacak időben a levelek is lusták, mint az emberek.

Derék ember volt Villő bácsi. Negyven évet lehúzott a vasgyárban. A munka az munka: attól acélosodik az ember. De ezek a mai fiatalok madárcsontúak. Repkednek egyik országból a másikba, hogy dagadjon a bukszájuk. Hazajönnek, és nem találják a helyüket.

Bement a konyhába. – Gyere, te mihaszna! – nézett a kutyára. – Adok neked lecsókolbászt. Levágott egy darabot, felkarikázta, a tálkába dobta. Ő is hozzálátott a reggelihez, de mióta megszűnt a Népszabadság, nem volt mit olvasnia, nem evett jó étvággyal.

Reggeli után a bekapcsolt rádió mellett elszunnyadt. A fiáról álmodott. Ott volt az idegen országban. Látta az unokáját is; sétáltak egy rét közepén.

– Gyere, papó! Gyere, segíts nekem virágot szedni! – nyújtotta kezét.

Az öreg nem mozdult. Csalódott volt. Nem látott semmi Szabó-vonást a gyereken. Hátat fordított, elsétált.

Eső kopogott az ablakon, mintha gyerekujjak kocogtatták volna az üveget. Felült, hallgatózott. Ivott egy korty vizet. Meglátta a noteszt. Fellapozta, megkereste a fia telefonszámát.

A menyére is haragudott, amiért magához láncolta Andrást a gyerekkel. Azt mondta a fiának: ha kint marad, többet ne keresse.

Az álom felkavarta. – Papó – mondta csengő hangon a kislány. És milyen párnás keze volt! Villő bácsi ritkán érzékenyült el.

Ha felhívom a fiam, mit mondjak? Megismeri a hangomat, vagy bemutatkozzam? Évek óta nem beszéltünk… találhatunk-e szavakat egymáshoz? – töprengett.

Az eső elállt. A maszatos üvegen keresztül a kert vászonról lecsúszott képnek tűnt.
A kutya az ágy előtt aludt; ha morgott, a mellkasa gyorsabban mozgott. – Csak te vagy nekem, öreg jószág. Isten tudja, melyikünk megy el hamarabb. Ha te, akkor magam maradok – gondolta.

Kinyitotta az ablakot, beszívta a nedves falevelek illatát.
Régen sokat sétáltak a közeli erdőben. Ha megláttak egy őzet vagy nyulat, a fia szeme lángolt az örömtől.

Az öregnek már ahhoz sem volt kedve, hogy a kertbe kimenjen. Ritkán lekaszálta a magas füvet, hogy ne fusson át a gaz a szomszéd kertbe.

Hány éves lehet az unokám? Hat vagy hét? És hogy hívják? Nem jutott eszébe. Elővette a naptárt, szeme sokáig szaladgált a betűk között, míg megtalálta a nevet: Liza.

A telefon karnyújtásnyira volt tőle.     





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-11-18 11:58:33
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-18 11:58:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit