Vezsenyi Ildikó : Kvázinő


Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38979 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: Talán
Tóth Gabriella: Katyvasz (eredeti)
Tóth Gabriella: téli kép
Tóth Gabriella: Se tovább
Tóth János Janus: Borul és derül
Tóth János Janus: Kitisztuló égbolt
Tóth János Janus: Kései sirató
Filip Tamás: Öröktől fogva ismered (K. I.-nek)
Filip Tamás: Meg fogod írni
Filip Tamás: Térkép
FRISS FÓRUMOK

Szőke Imre 5 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Gyors & Gyilkos 5 napja
Nagyító 8 napja
Gyurcsi - Zalán György 27 napja
Karaffa Gyula 27 napja
Tóth Gabriella 27 napja
Pálóczi Antal 28 napja
Tamási József 28 napja
Bátai Tibor 29 napja
Ötvös Németh Edit 29 napja
Szakállas Zsolt 31 napja
Ocsovai Ferenc 32 napja
Mórotz Krisztina 33 napja
Vadas Tibor 34 napja
Egry Artúr 36 napja
Szücsi Csaba 37 napja
Valyon László 38 napja
Filip Tamás 38 napja
Serfőző Attila 44 napja
FRISS NAPLÓK

 JZS 18 napja
BImre2 19 napja
BImre 19 napja
Hetedíziglen 27 napja
Bátai Tibor 28 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 28 napja
ELKÉPZELHETŐ 28 napja
Gyurcsi 28 napja
Baltazar 29 napja
A vádlottak padján 29 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 30 napja
nélküled 30 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 35 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 35 napja
Polgári perem peremtörténete 35 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Vezsenyi Ildikó
Kvázinő

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen.

Ezennel felmondom Rebivel való barátságomat, mert csak a károm származik belőle.
Nem olvasom többet, eddig is a barátságunk kedvéért tettem, akkor is csak akkor, ha muszáj volt, ha kifejezetten megkért rá, vagy ha írásra akartam bátorítani vele, mert szenvedett attól, hogy nem tud verset írni. De tudom, csak olyat nem tud, amilyet szeretne ..

Nem teszek fel több verset a Dokk-ra. Megvárom még ezt a pár versemet, hogy múljon, aztán annyi.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen.

Nemrég felmondtam a férjemmel való házasságomat, (pont, amikor megállapították a szép nagy nyugdíját, amit azért a munkáért kapott, amit szeretett csinálni),
egy másikért, akinek nagyobb szüksége van rám, nekem meg őrá. S akit érdekelnek a verseim.
S nem csak arra kellek, hogy néha kedvére tegyek, hogy főzzek valamit, de az se baj, ha nem, mert akkor szalonnát, kenyeret eszik, vagy konzervet.
Konzervet szívesen ennék én is, mindennap, de nem tudnám megfizetni, mert kevés az nyugdíj, amit azok után a munkák után kapok, amiket szenvedélyesen szerettem csinálni, de nem a pénzért elsősorban, hanem az adrenalinfröccsökért.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen.

Olyan helyes kis pofija van ennek a F. M.-nak.
Kár, hogy a verseire nem vagyok kíváncsi, mert nem ismerem őket.
Így nem is hiányoznak.
Amióta tudom, hogy a nőket is szeretem, hogy kinyalnám nekik,
átvitt értelemben, másképp tekintek ki a világba. Nincs a pillantásomban semmi mohóság, amin bárki felháborodna, de, ami látszott, mert nem tudtam róla, hogy van, ez a furcsaság, fardaság bennem, amit a gyerekeim nehezményeztek a pillantásomban. Az a tolakodás, az a mohóság volt, amit egyszer Anyukám nagy vehemenciával a szememre vetett, mikor mosakodott, s nem tudta magát elfedni, nagy hirtelenjében, mert oda kellett magához hívjon, hogy megkérjen, menjek és nyissam én ki a kiskaput, mert borért jöttek, tél volt, karácsony előtt, s én meg a tinédzser csak ott álltam s tolakodó pillantásomat nem tudtam elég gyorsan elkapni, túl sokáig, mintegy legeltettem rajta a szemem, most már tudom, akkor még ártatlanul. Gondolni sem mertem semmire.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen. Ártatlanul.

Mert más a lányokat szeretni, s érezni a gondolatot, hogy kinyalnám nekik a csillogó nektáros kelyhüket, s más dolog, meg is tenni.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen.

Hogy milyen helyes fiú ez a Sz. M. a pofavizitben.
De ez kevés ahhoz, hogy írás helyett, a verseit olvassam.
Azokat, amikre már nem is emlékszik. Tudom, mert én sem emlékszem, a legtöbb magaméra.
S nyilván már felelősséget sem vállalna értük, ha versben adott szaván fognánk.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen.

Lehet, hogy versben nem szeretem a konzervet, csak amit frissen, magam kotyvasztok, azt szeretem fogyasztani, s ajánlani másoknak.
Minden versnek van egy szavatossági ideje, amíg a költője felelősséget vállal értük.
De, ha már nem él, nem tud, és nincs is igaza, mert csak annak lehet igaza, aki él, és megél belőle, mert van a versére kereslet, legtöbb jó a legtöbb dinamikán.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen, s bután.

Először más nőkön keresztül tanulom meg szeretni magamat. Azt hiszem ez egy jó ötlet, hiszen én is, egy más nő vagyok.

Kvázi, egy kvázinő, mondhatjuk alternatívának.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szerteszét Antológia (Budapest, 2020/6)
Kiadó: KJE
Feltöltés ideje: 2023-02-22 07:33:52
Utolsó módosítás ideje: 2023-02-22 07:42:22


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-04-06 20:37   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-04-06 20:36   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-06 20:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-03 08:57   NAGYÍTÓ /Busznyák Imre:re: teszt/
2025-04-03 08:55   NAGYÍTÓ /Busznyák Imre:teszt/
2025-03-24 21:57   Napló: JZS
2025-03-23 14:22   Napló: BImre2
2025-03-23 14:18   Napló: JZS
2025-03-23 14:14   Napló: BImre
2025-03-17 18:12   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ