jéghideg

magamra húzott
éjjel alatt fázom
bőröm dűnéi között
a magány síel
fagyos kedvem
elterül az ágyon
felmelegíteném
de rég nincs mivel
dermedt gondolat lóg
az ihlet ereszén
jégbe zárt sosem-világ
benne te meg én
feltámad a szél
az eresz meginog
s  a gondolat jégcsap
furcsa táncba fog
megremeg lendül
törik és zuhan
szilánkok ezrein
fájdalom fogan
és az éjjel
a gyűrt szakadt paplan
lecsúszik rólam
fagyott könnycsepp
ősz hajamban
olvadni kezd
egy beszökött
napsugár hevén
és én megfulladok
az olvadás
özönvízén






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-05-31 21:18:10
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-31 21:18:10